1895 februárjában a hatóság figyelmeztető táblát helyezett ki a győri belvárost és Nádorvárost összekötő Baross híd elé, mely szerint: „Balra hajts! Sebesen hajtani és más járművek elejt kerülni tilos!”
1810. február 5-én hunyta le örökre a szemét az a tudós, akit Kazinczy csak „nemzetünk Prometheusának” nevezett. Ki volt ő? Kiderül a Bulvár Anno sorozat következő részéből.
Tét község híres szülötte, a költő, festő és drámaíró Kisfaludy Károly születésének centenáriumára szobrot emeltek. Az 1885. február 1-jén született határozat szerint Győr egyik közterén kívánták elhelyezni az alkotást, amelyet aztán át kellett helyezni. Ennek történetéről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat epizódjában.
1895. január 23-án éjszaka tűz ütött ki a Neubauer és Fia czégcsoport győri, Kálvária utcai gyufagyárának fafeldolgozó üzemében. A halmokba rakott gyufaszálak úgy lobbantak fel, mint a puskapor, ami csak gyorsította a lángok terjedését.
1920. január közepén egy győri háziorvos jelentette, hogy egy, a spanyolnátha jellegzetes tüneteivel rendelkező, lázas beteg, mégpedig Hoffmaun Adolf waggongyári igazgató neje járt nála. A szerencsétlen asszonyon a gyors orvosi beavatkozás sem segített, és másnap reggel életét vesztette. A háború idején behurcolt halálos influenzajárvány kétségtelenül újra felütötte a fejét városunkban.
1895 januárjában Scneider Vilmos mosonyi társas-kocsi vállalkozó állandó omnibusz közlekedés létesítésére adott be ajánlatot Győr város tanácsához. Az útvonal egyelőre Újvárosban a Puntigam féle háztól kiindulva, a sétatéren át a Fehér Bárányig szállodáig, és innen a Baross utcán át a vasútállomásig vezetne.
A Bulvár Anno sorozat évzáró részében Liezen-Mayer Sándorról, az 1839. január 24-én, Győrben született művészről, a nagy történelmi pillanatok megörökítőjéről ír Hegedüs Péter.
1894. december 13-én hunyt el városunk híres világjáró szülötte, Xántus János. Ahogy a Győri Hírlap korabeli tudósítója írja: „A megboldogult tudós székely eredetű szülőktől született Csokonyán, Somogymegyében 1825. octóber 5-én.” A győri bencés gimnázium egykori hallgatója honvéd tüzérként vett részt az 1848/49-es szabadságharcban.
1859 decemberében a még csak kilenc esztendős Reindl Ludovika - akit mindenki csak asszonynevén, Blaha Lujzaként ismer - vándorszínész családja elköltözött Győrből, hogy másik városban próbálják megtalálni a szerencséjüket.
„Vár állott, most kőhalom" – Kölcsey ismert verssorát akár az egykor hatalmas méretű, győri várra is kölcsön vehetnénk. Mi vezetett ahhoz, hogy az erődítmény jelentős részét megsemmisítsék? Erről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.