1930. április 13-án a Dunántúli Hírlap első oldalán számolt be Győr leghíresebb hotelje, a sokat látott Nádor-szálló lebontásáról – erről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozatban.

„Recseg-ropog a dereka, még dacol ugyan egy darabja a romboló kezekkel, de nem sokáig. Könnyen megy. A tetőgerendák korhadtak annyira, hogy zuhanás közben ketté is törnek. Csak egy kintornás család várja még a jobb sorsot, de már ő sem remél. Feje felett leszedték a tetőt, pakolni kell. A pirosbélésű zongora-verkli ott áll az ajtó előtt és várja a parancsot az indulásra. A verklihez kötött két kecske és egy gida jámboran mekeg.”

A nagymúltú Nádor-szálló Újváros egyik legrégebbi utcájának (ma Kossuth Lajos utca) a belvároshoz közeli végében állt. Kezdetben Sas vendéglőnek hívták, és később nevezték csak át Nádor vendégfogadóvá, valószínűleg István nádor főherceg iránti tiszteletből. Az akkori utazók gyakran vették igénybe a postajáratokat, melyekkel gyorsan, nagy távolságokat tudtak megtenni. A Győrt útba ejtő kereskedők is megszállhattak itt, hiszen a lovaikról is gondoskodott a készséges személyzet. Lebontásáig a Nádor Győr közéleti eseményeinek egyik legfontosabb helyszínének számított. Akár száz főt is befogadó nagyterme ugyanis alkalmassá tette a korabeli győri társasági élet különböző eseményeinek, báljainak megtartására is. Az élőzenéről a kor híres cigányprímásai, köztük a nagy kedvenc, Farkas Miska és zenekara gondoskodott. De szívesen vívták meg párbajukat is itt az egymással nézeteltérésbe kerülő úriemberek. Egy forrás szerint 1849-ben a fogadó erkélyéről tartotta lelkesítő toborzóbeszédét Kossuth Lajos.

Harminc évvel később az ódon épület teljes renováláson esett át. Az utcai homlokzatot, a csaknem félszáz ablakot, a belső termeket és a padozatot egyaránt felújították. A XX. század elején azonban végképp megpecsételődött a szálló sorsa. 1929 februárjában Győr Szabad Királyi Város tanácsa ugyanis úgy döntött, hogy a Nádort lebontják, hogy a helyén építsék fel az újvárosi iparostanonc-iskolát. A Győri Hírlapban akkoriban egy cikk jelent meg „Lúdtollas” aláírással, melynek írója szót emelt a szálló homlokzati címerének megmentéséért. A munkálatokat a Petőfi-tér felé eső részen kezdték, ahonnan időben elköltöztették a lakókat. Már csak egy vén kintornás tekergette a verklijét, mielőtt neki is távoznia kellett volna.