Május 12. az Ápolók Nemzetközi Napja. Nem véletlenül ezen a napon ünnepeljük őket: 1820-ban ekkor született Florence Nightingale, az ápolóképzés egyik legismertebb alakja.
Nem mindig tudjuk, vagy merjük kimondani az érzéseinket. Vagy éppen túl későn tennénk meg. Az „anya” szó nem csak három betű, hanem szinte egy egész világ. Az emlékek, a biztonság, a boldogság, a hála, a bűntudat, és a visszavonhatatlan veszteség egyszerre kavaroghat sokakban anyák napján. Ha valamiért nem tudunk beszélni róla, mi lakozik bennünk, akkor Kovács Kati csodás dalai segíthetnek. Mert talán ő énekel a legszebben a gyermeki érzésekről, az édesanyák felé.
Ki emlékszik már a sörös, virslis május elsejékre, a magasra emelt vállalati zászlókra, a dübörgő zenére a felvonulásban, a rádiós körkapcsolásokból jól ismert sportriporter, Takács Árpi öblös hangjára, melyen köszöntötte a többszörösen kitüntetett szocialista brigádokat.
Szent György a rendőrök védőszentje, rendőrnapot ünneplünk ma. Kicsit talán jobban figyelünk rájuk, mint máskor. Ma talán mások is többet hallanak, mint a szirénát, ami belehasít a madarak tavaszi csicsergésébe. S valahogy mégis úgy érzem, ez a nap csendesebb, mint kellene.
Veszprémben vendégeskedik a győri Vasilescu-gyűjtemény. A 20. század magyar képzőművészetének kiemelkedően jelentős kincseit a gyűjtő pályázat útján akarta közkinccsé tenni. Így került Győrbe, ahol ebből a korból Kolozsváry Ernőnek ugyancsak tudatosan felépített, gyönyörű gyűjteménye van.
A kultúrának is napja van. Remélhetőleg nemcsak névnapja, hanem annál több. Alkalom arra, hogy színes, tartalmas programokkal gondoljunk rá.
Gyerekkoromban a vidéki házakban sokszor láttam a lángoló, vagy a tőrrel átszúrt szívet a konyhában, vagy a tiszta szobában, Szűz Mária Szeplőtelen Szívét. Valahogy olyan távolinak, kicsit talán túlzónak is tűnt akkor ez a jelkép.
Nincs is min vitatkozni: egyetlen sportág sem létezhet szurkolók nélkül. A lelátó zaja, a zászlók suhogása, a torokszaggató buzdítás – ez ad lelket a játéknak. Szurkolók nélkül nincs hangulat, nincs identitás és nincs igazi tét sem. De éppen ezért kell feltenni a kényelmetlen kérdést: hol van a határ?
Szeretni kell, ennyi az egész – éneklik a régi, dallamos, de rém butácska dalban.
Kerek születésnapot ünnepel a magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb alakja, Koncz Zsuzsa. A szám tiszteletet parancsoló, ám a művésznő esetében eltekinthetünk tőle, hiszen munkássága és eleganciája kortalan. Személyes köszöntés és köszönet a dalokért.