1931. április 9-én hunyt el a híres győri rendőrfőkapitány és zeneszerző, Angyal Armand, az „elesettek és üldözöttek pártfogója”. A Sopron megyei Eszterházán látta meg a napvilágot 1853-ban. Édesapja a hercegi uradalom gazdatisztjeként kereste a kenyerét.
1807. április 1-jén hunyta le szemét örökre városunk kiváló gimnáziumának névadója, Révai Miklós bencés pap, egyetemi tanár, a magyar összehasonlító nyelvészet megalapítója. Tanulmányai befejeztével lépett be a rendbe, majd több városban is tanított, de sehol sem találta igazán a helyét. 1784-ben költözött Győrbe, ahol kezdetben Rajnis József tanár apró lakásán húzta meg magát.
1821. március 29-én látta meg a napvilágot Kapuvár híres szülöttje, és kórházának névadója, Lumniczer Sándor, az 1848/49-es szabadságharc jeles katonaorvosa. Apja, Lumniczer József, az Esterházy uradalom jószágigazgatója, nagyapja, Lumnitzer István pozsonyi főorvos, nagybátyja pedig Schoepf-Merei Ágost a magyar gyermekorvoslás megalapítója volt.
1829. március 8-án, egy lócsiszár sokadik gyermekeként született a győri „Cigánylaposon” a híres győri cigányprímás, Farkas Miska. Szülei papnak szánták, ezért nem engedték neki, hogy zenét tanuljon. A kisfiú kénytelen volt meglesni a nagyapját, amikor a hegedűjén játszott, és hallás után elsajátítani a muzsikálás művészetét.
1901. március 7-én Győrben látta meg a napvilágot Lakatos Kálmán építész, akinek talán a legfontosabb szerepe volt abban, hogy a II. világháború utáni romeltakarítást követően újjáépüljön szeretett szülővárosa. Végül mégis az Újvilágban lelt menedékre a politikai csatározások elől.
1901. március 14-én, életének 61. évében hunyt el Bezerédj István, ménfői nagybirtokos, Győr vármegye lótenyésztési bizottságának elnöke, megyebizottsági tag. Halála mély és általános részvétet keltett a vármegyében és a városban.
1933. március 1-jén halt meg Kelemen Márton győri egyházi szobrász. 1854. április 23-án, Győr-Újvárosban látta meg a napvilágot egy molnár fiaként. 1870-ben szegődött Szabó István kőfaragóhoz, ahol az alapokat tanulta meg. A faszobrászat művészetét azonban Dél-Tirolban, a Grödeni völgy svájci népművészeitől sajátította el, ahová állami támogatással jutott ki. Ezt követően már, mint fafaragó művész került a budapesti Felső Építőipari Iskolába, ahol építőmester-képesítést szerzett.
A Győri Közlöny 1896. február 27-én egy híres győri cigányzenekar felbomlásáról tudósított. Vörös Jancsi prímás bandája város szerte ismert volt a városban, és több kocsma megnyitásánál is őket kérték fel, hogy muzsikáljanak a meghívott vendégek tiszteletére. Amikor egy alkalommal a Győr megye alispánja betiltotta a cigányoknak a muzsikálást, az általános felháborodásnak köszönhetően rövid időn belül kénytelen volt visszavonni a rendelkezést. Vörös Jancsi népszerűségét bizonyítja a következő anekdota is.
1871. február 12-én a Győri Közlöny egyik újságírója cikket írt arról, hogy városunkban szükség lenne már egy új színház felépítésére. Azon kívül, hogy az épület már nem képes befogadni az egyre nagyobb számú közönséget, a padok korhadtak, a függöny szakadozott, a fal pedig itt-ott mállik.
1896. február 2-án a Győri Közlöny számolt be egy a kitűnő porosz fizikus, Wilhelm Conrad Röntgen találmányának győri alkalmazásáról alig néhány hónappal annak publikálása után. A bencés főgymnasiumban ugyanis Ábrahám János és Serédi Marcell fizika tanárok Pfannl Jenő és Dorner Emil hatodik osztályos tanulók segítségével röntgensugarakkal kísérleteztek a szertárban.