1807. április 1-jén hunyta le szemét örökre városunk kiváló gimnáziumának névadója, Révai Miklós bencés pap, egyetemi tanár, a magyar összehasonlító nyelvészet megalapítója. Tanulmányai befejeztével lépett be a rendbe, majd több városban is tanított, de sehol sem találta igazán a helyét. 1784-ben költözött Győrbe, ahol kezdetben Rajnis József tanár apró lakásán húzta meg magát.

Később Biró Farkas családjánál kapott nevelői állást „koszt és kvártély” fejében az Altabak-házként ismert Király utcai sarokházban. Közel fél évig szegénységben és kilátástalanságban élt.

Ennek ellenére igencsak nagy fába vágta a fejszéjét egy, az összes addigi magyar költő műveit magába foglaló kötetet szerkesztésével. A kész művet a helybeli Streibig József nyomdájában szerette volna kinyomtattatni, ami teljes anyagi romlásba döntötte.

1787-ben Révait a helytartótanács a győri nemzeti iskolában működő rajziskola megszervezésével és tanításával bízta meg. Végre állandó, bár szerény jövedelemmel járó álláshoz jutott. Ráadásul néha saját költségén kellett beszereznie az oktatáshoz szükséges eszközöket is, és a diákok sokszor az ő W.C.-jét használták. Még tűzifára is alig tellett.

A mai Liszt Ferenc utca 6. szám alatti épület első emeletének nagytermében volt a rajzterem. Heti 20 órában tanított, szükség esetén mértani, géptant és földrajzot is. Ám a város vezetősége szabadulni szeretett volna a „felesleges kiadással” járó intézménytől. Csak pártfogója, Fengler József győri püspök támogatásával tudta elérni, hogy maradhasson még egy ideig. Időközben a pápa engedélyével kilépett a piarista rendből, és a győri egyházmegye papja lett.

Ellenségei emiatt is támadták, és a folytonos gáncsoskodások idővel kedvetlenné és gyanakvó természetűvé tették. A mellőzöttség érzésén kívül ki-kiújuló szemgyulladása, aranyere és reumája is a rajztanítás abbahagyására késztette. Már csak egy csepp kellett…

1795 júniusában Pintér István városgazda, aki Révaihoz és két tanártársához hasonlóan ugyancsak a Nemzeti Iskola épületében lakott, egy késő éjjeli órában részegen dorbézolva tért haza. Révai feljelentette ugyan őt az igazgatónál a lármáért, végül mégis a rajztanárt marasztalták el, mert azzal vádolták meg, hogy „gyanús erkölcsű” szolgálót tart alkalmazásában.

Elkeseredésében kiköltözött az épületből és nem jelent meg a következő iskolaév kezdetén, ezért az igazgató kénytelen volt őt állásából elbocsátani. A püspök még egyszer segített neki, és a székesegyházban alkalmazta hitszónokként, de már ez sem segített.

Az önérzetében mélyen megbántott Révai 1796 tavaszán véglegesen elhagyta Győrt. A város később az ország egyik legpatinánsabb gimnáziumának elnevezésével talán törlesztett egy keveset a nagy nyelvtudósnak okozott sok-sok fejfájásért.