1879-ben alapította Schmidl Lázár Budapesten azt a cukorkagyárat, amely később Győrszigetbe, a Gyár utcába áttelepülve, Magyarország egyik legjelentősebb csokoládéüzemévé nőtte ki magát. Kezdetben inkább hasonlított egy gyógyszertárra, hiszen az üzemben készített termékek többsége a köhögést enyhítő gyógyhatással bírt, mint a mai negró cukorka.

De a fő nyersanyag kezdettől ugyanaz volt, mint a cukorgyártásnak: a maláta. Talán ez adhatta az ötletet a tulajdonosnak, hogy a Rába parti városban is meghonosítsa az édesipart. Így rövidesen elő is állították első, terméküket, az útifűcukorkát, amelyet nemzetiszínű plakátokon hirdettek.

Ekkor még mindössze csak négy munkás dolgozott az üzemben, hamarosan azonban rohamos fejlődésnek indult a cég, amely fénykorában már 400 alkalmazottat foglalkoztatott. Különösen, miután 1889-ben az alapító fia vette át a vezetését. Ettől kezdve évről évre bővítették a kínálatot, melynek többségét le is védették.

A teljesség igénye nélkül itt készült Győr egyik specialitása, a krumplicukorka, a síp alakú fütyülőcukorka, különféle selyemcukorkák, az oroszkaramell, virágkaramell, casino desszert, likőrdesszert vagy a Millenniumi cukorka.

Nem sokkal később a csokoládégyártást is beindították. Első és legnépszerűbb a Hungária volt, de olyan különleges termékekkel is előálltak, mint a szárított, pörkölt és őrölt gyümölcsporral kevert Liszt Ferenc golyó csokoládé és a különböző ízesítésű szaloncukrok.

A kiváló minőségű és versenyképes édességek nem csak a magyar és osztrák piacot hódították meg, de eljutottak Itáliába és Romániába is. Ilyen nyereség mellett a tulajdonos már megengedhette magának a jótékonykodást is.

1911-ben a gyárban dolgozó munkásnők gyermekeinek napközi elhelyezésére kialakítottak egy gyermekmegőrzőt, az I. világháború idején pedig egy kórházat is berendeztek a frontról hazaszállított sebesültek ellátására. Azoknak a vészterhes időknek a jellegzetes terméke volt a híres Győri Agyú csokoládé, amely a győri ágyúgyárról kapta a nevét.

Ezekben az években dolgozott a gyárban egy fiatal, Speciál Ernő nevű munkás, akiről állítólag később a győri nápolyi kapta a nevét. A Tanácsköztársaság alatt veszélybe került a gyár tulajdonosi struktúrája, 1920-ban pedig egy, a közeli olajgyárban történt robbanás rongálta meg az épületet.

Ezeket még kiheverte ugyan, a nagy gazdasági világválság azonban megrendítette pénzügyi helyzetét. Néhány fúziós kísérletet követően 1937-ben teljesen leállt a gyártás és a nagyhírű gyár végleg bezárt.