A ma embere mindenből csak tökéleteset szeretne. Elvárjuk, ha már fizetünk valamiért, akkor a lehető legjobbat kapjuk meg a pénzünkért. Ünneplésünkre is igaz ez: ha már annyit beleinvesztálunk, akkor legyen tökéletes karácsonyunk.
Valami történik. Legalábbis, a közbeszédben az ETO-t illetően. Érezhető, hogy a győriek számára mindig fontos csapat most már más színezetben jelenik meg, mint pár éve. Ehhez azonban nem csak a jobb foci kell, hanem a kommunikáció is.
Mármint a karácsonyra való hangolódás. Erről egy kedves videót osztottak meg a közösségi médiában, amelyet szeretettel készítettek, hogy egy kis mosolyt csaljanak az arcunkra. Mert a sok bántás ide vagy oda, a magyar rendőr is még mindig emberből van.
A közösségi média előnyeiről és hátrányairól értekezni rengeteget lehet, minden nap megmutatja a jó és a rossz odalát. A főzést szerető közösség az internetnek köszönhette Katikát, Kati nénit, vagy Kati mamát, ki hogy nevezte a kedves, mosolygós asszonyt, aki szenvedéllyel és őszintén főzött. November 28-án jött a szomorú hír, hogy Kovács Árpádné Katalin örökre letette a fakanalat…
A karácsony már rég nem csak a szeretet ünnepe. Sajnos évtizedekkel ezelőtt a féktelen pénzköltés került előtérbe az esemény kapcsán - Pécskai István jegyzete.
Temetni az olvasást? Lehet persze, de felesleges. Az idő túllép a károgókon, és pontosan úgy, mint egy jó könyvben, lapoz egyet, és új fejezet nyit.
Kerek születésnapot ünnepel György Gyula tűzoltó törzszászlós, a Győri Hivatásos Tűzoltóság tűzoltója, akinek a tortáján 50 szál gyertya ég november 7-én. Ha újra kisgyerek lennék, biztos, hogy őt rajzolnám, ha tűzoltót rajzolnék…
Ami évről évre tényleg aggasztóbb: a temetőlátogatások nem csendes emlékezések, nem bensőséges pillanatok, hanem sokkal inkább harsány összejövetelek, társasági események.
Tizenkét nap. Ennyi jutott a szabadságból nekünk 1956-ban. Mégis, ez a pár nap elég volt ahhoz, hogy az euforikus hangulatban lényegi változások kezdődjenek.
