1880. április 14-én különös kivégzés zajlott le városunkban. A történet részleteit Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató, egyetemi docens kutatásai alapján ismerjük.

Két évvel az ítéletvégrehajtás előtt, 1878. december 8-án két pandorfi baromfikereskedő asszony tért be az egyik péri csárdába, ahol történetesen két jóbarát, Takács János és Gede Pál is borozgattak. A jómadarak kihallgatták az asszonyokat, és amikor rájöttek, hogy jómódú fehércselédekkel van dolguk, elhatározták, hogy kirabolják őket. A Győr felé vezető úton támadtak rájuk, és miután elvágták a torkukat, elvették az összes pénzüket. Ezt követően – mint akik jól végezték a dolgukat – visszatértek a kocsmába, és tovább folytatták a mulatozást. A csaposnak azonban gyanús lett a véres bankó, amivel fizettek, ezért rájuk hívta a zsandárokat.

Áldozataik holttestének felfedezése után a tettestársak nem is tagadtak tovább. Rövid tárgyalást követően mindkettőjüket halálra ítélték, Gede azonban idő előtt elhalálozott a siralomházban. Társa ugyan szintén súlyos egészségügyi problémában, úgynevezett „görvélykórban” szenvedett (a nyakán nőtt egy jókora furunkulus), mégsem kerülhette el az akasztófát. A kivégzés annak rendje és módja szerint zajlott le a Megyeháza udvarán. Miután a törvényszéki orvos megállapította a halál beálltát, Takácsot levágták a kötélről, és egy szénásszekéren a közeli boncterembe szállították. Itt várt rá Jedlik Ányos tanítványa, Bierbauer Lipót bencés tanár, aki korábban hatósági engedélyt kapott arra, hogy a holttesten orvosi kísérleteket végezzen. Elektromágneses műszerével, egy úgynevezett Rumkorff-féle készülékkel kívánta a hulla izomrángásait tanulmányozni. Ám alig hogy hozzáért a vezetékkel a mellkasához, a „holttest” hörögni, szuszogni kezdett. Takácsot azonnal a kórház egyik betegszobájába vitték, ahol állandó felügyeletet kapott. A jogászok már azon kezdtek vitatkozni, hogy mi legyen a sorsa, ugyanis egyetlen elítéltet sem lehet ugyanazért a bűnért kétszer megbüntetni. „Estefelé azonban őrjöngési roham lépett fel nála, ami miatt lekötözték őt.” Másnap reggel rettenetes kínok között – ezúttal véglegesen – kiszenvedett. A korabeli vicc szerint a gyilkos valójában a rozoga utak miatti rázkódástól tért magához. A kegyetlen gyilkosságról és csodálatos feltámadásról még egy ballada is született, amelyet sokáig meséltek a környező falvakban:

„Híres péri országúton mi történt:

Két pándorfi tikászasszonyt megölték.

Ezek voltak: Takács János, Gede Pál,

Kiszáradnak érte majd a bitófán.”