
1780. május 24-én született Bisinger József üvegesmester, akinek a végrendelete nélkül talán sosem épült volna föl Magyarország egyik legszebb neobarokk épülete, a városháza.
Elemi iskolái elvégzése után a szakmát apja műhelyében tanulta ki, majd 1796-ban inasként vándorútra indult, hogy a bécsi Gäntzel Lőrinc üvegesmesternél töltse le tanulóéveit. A több nyelven beszélő mesterember eredetiben olvasta német, francia és angol klasszikusok műveit. Bécsben hangversenyekre járt, az opera előadásaiban gyönyörködött. Mindemellett fanatikus természetjárónak számított. Gyakori betegeskedés miatt azonban a katonai szolgálat alól felmentést kapott.
Vándorévei letelvén, Bisinger visszatért Győrbe, ahol 1809-ben önálló boltot nyitott. Sokan ugyan zsugori üzletemberként emlékeztek rá, aki fogához veri a garast, de a szűkszavú üvegesmester valójában soha nem volt szűkmarkú. Kétségtelenül fontosnak tartotta az elesettek, szegények, árvák segítését. A „szegények atyja” és „árvák nevelője” ennek a jótékonykodásnak köszönhetően került be a városi tanács tagjai közé. 1840-ben az árvaház felügyelői tisztére is megválasztották.
Bisinger később is sokat betegeskedett. Erre vallanak a fennmaradt orvosi receptek, továbbá néhány, mindenféle újságokból kiollózott hirdetés, mely gyógyfürdőkről, orvosi szerekről értekezett. Halála közeledtével alapítványt tett elaggott győri polgárok és polgárasszonyok menházának építésére, valamint a leendő lakók ellátására. Házvezetőnője, Klesitz Mária szerint 1843. április 21-én, délután 2 óra felé állapota annyira rosszabbodott, hogy ki kellett hívni hozzá az orvost. Karpf doktor azonban már csak a halál beálltát tudta megállapítani.
Végrendeletében – amelyet mostohatestvérei bíróságon támadtak meg – hatalmas összeget hagyott szülővárosára, de saját üdvéről is gondoskodott. Azt is elrendelte, hogy a saját magának szánt kriptába, a koporsója mellé egy zsinórra akasztott csengettyűt helyezzenek arra az esetre, ha felébredne tetszhalott állapotából. Sírjára a következő feliratot vésette: „Itt nyugszik, életének 63. évében az úrban boldogul elhunyt Bisinger József úr, volt polgári üvegesmester, a külső tanács tagja, és a városi szegények atyja.”
A Városháza félemeletén látható Mátrai Lajos carrarai márványból készült alkotása, Bisinger József egész alakos szobra, akiről a városháza szomszédságában található sétányt is elnevezték. Nagylelkűségével és lokálpatriotizmusával kiérdemelte, hogy városunk történelmének egyik legjelesebb alakjaként emlékezzünk rá.