1895. március 21-én a Győri Közlöny írt arról, hogy a Rábaközi Babóth község csak az új találmánynak, a telefonnak köszönhette megmenekülését a Marcal áradásától. Ezen értesítették ugyanis a győri alispánt, hogy időben kezdjék meg a védekezést a falu határában.
1895. március elején Kovács József kőművesmester és segédjei megkezdték a híres győri tűztorony lebontását, amely éppen száz esztendeje meredezett büszkén a magasba a mai Baross utca közepén. Győr város krónikája bizony bővelkedett a tűzvészekben, de sokáig csak ágyúlövésekkel figyelmeztették a lakosságot, ha valahol elszabadult a vörös kakas.
1850. február 24-én látta meg a napvilágot a később Jászai Mari néven sikert sikerre halmozó színésznő a Komárom megyei Ászár uradalmi birtokon, amely akkoriban az Esterházy grófok tulajdonában volt – róla ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.
1840. február 18-án, Vácott látta meg a napvilágot a nagy tiszteletnek örvendő Holdházy János győri kanonok, főesperes, választott püspök – róla ír Hegedüs Péter.
1710. február 13-án cserélt gazdát a Felvidék egyik legjelentősebb erődje, Lőcse vára, amelyet a hagyomány szerint Korponayné Géczy Julianna juttatott a labancok kezére – róla ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno helytörténeti sorozatban.
1895 februárjában a hatóság figyelmeztető táblát helyezett ki a győri belvárost és Nádorvárost összekötő Baross híd elé, mely szerint: „Balra hajts! Sebesen hajtani és más járművek elejt kerülni tilos!”
1810. február 5-én hunyta le örökre a szemét az a tudós, akit Kazinczy csak „nemzetünk Prometheusának” nevezett. Ki volt ő? Kiderül a Bulvár Anno sorozat következő részéből.
Tét község híres szülötte, a költő, festő és drámaíró Kisfaludy Károly születésének centenáriumára szobrot emeltek. Az 1885. február 1-jén született határozat szerint Győr egyik közterén kívánták elhelyezni az alkotást, amelyet aztán át kellett helyezni. Ennek történetéről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat epizódjában.
1895. január 23-án éjszaka tűz ütött ki a Neubauer és Fia czégcsoport győri, Kálvária utcai gyufagyárának fafeldolgozó üzemében. A halmokba rakott gyufaszálak úgy lobbantak fel, mint a puskapor, ami csak gyorsította a lángok terjedését.
1920. január közepén egy győri háziorvos jelentette, hogy egy, a spanyolnátha jellegzetes tüneteivel rendelkező, lázas beteg, mégpedig Hoffmaun Adolf waggongyári igazgató neje járt nála. A szerencsétlen asszonyon a gyors orvosi beavatkozás sem segített, és másnap reggel életét vesztette. A háború idején behurcolt halálos influenzajárvány kétségtelenül újra felütötte a fejét városunkban.