1895. március elején Kovács József kőművesmester és segédjei megkezdték a híres győri tűztorony lebontását, amely éppen száz esztendeje meredezett büszkén a magasba a mai Baross utca közepén. Győr város krónikája bizony bővelkedett a tűzvészekben, de sokáig csak ágyúlövésekkel figyelmeztették a lakosságot, ha valahol elszabadult a vörös kakas.

1790 nyarán azonban Győr város tanácsa közgyűlést tartott, hogy megvitassák egy, a Fehérvári kapu fölé építendő tűztorony építésének lehetőségét. A városnak azonban nem volt elég pénze a beruházásra, ezért felszólították a lakosságot, hogy lehetőségükhöz képest járuljanak hozzá anyagilag a torony építéséhez, legalább fejenként 2 garassal. Mindemellett fel kívánták használni a vár körül fekvő sáncokból kiásott régi építőköveket is.

Így 1792-ben végre elkezdődhetett a nagy munka, amelynek oroszlánrészét – Tollner Jakab tervei alapján – Lengerer András kőművesmester és Seehardt János ácspallér vállalták magukra. A Fehérvári kapu alapjának tetejére egy kétemeletes, hét ablaktengelyes épületet emeltek, amelyre még felkerült az 56 méteres torony is. Ebben kapott helyet a tűzoltóság őrszobája, míg az alsó rész árvaházként működött. A tűzjelző harangot Gschlössl József öntötte, de mivel nem volt mozgatható nyelve, ezért azt egy vasrúd segítségével kongatták meg, ha szükségessé vált. A toronyban szolgálatot teljesítő 3 tűzőr számára 2 nürnbergi trombitát is beszereztek. Első ízben 1806. április 19-én szólalt meg a harang, amikor az újvárosi Rózsa vendéglőtetőzete kigyulladt. Ezt követően még jó párszor mentette meg a várost a teljes pusztulástól az idejében riadóztatott tűzoltóság.

Ezért is volt olyan meglepő, hogy végül mindössze száz esztendő adatott csupán a város egyik legszebb építményének. 1890 tavaszán ugyanis valaki egy befőttesüveggel érkezett a városi közgyűlésre, amelyben korhadt faszilánkok voltak – állítólag a tűztorony gerendázatából. Az illető ezzel azt akarta bizonyítani, hogy az épület közveszélyessé vált. Ez a kis intermezzo aztán olyan, személyeskedésektől sem mentes vitalavinát indított el a tűztorony támogatói és ellenzői között, amely összesen két évig tartott, de végül egy szavazáson az utóbbiak javára dőlt el. Miután a belügyminisztérium is jóváhagyta a határozatot, már csak az árvák sorsáról kellett dönteni, akiket végül egytől egyig, közmegbecsülésnek örvendő győri polgárok fogadtak örökbe. A bontás közben a munkások még egy 1800-ból ott maradt lottószelvényre is ráleltek. A ledöntött épület rajongói vesztettek ugyan, azt azonban elérték, hogy az új városháza tornyának másolataként újjáépítsék annak tornyát.