1821. március 29-én látta meg a napvilágot Kapuvár híres szülöttje, és kórházának névadója, Lumniczer Sándor, az 1848/49-es szabadságharc jeles katonaorvosa. Apja, Lumniczer József, az Esterházy uradalom jószágigazgatója, nagyapja, Lumnitzer István pozsonyi főorvos, nagybátyja pedig Schoepf-Merei Ágost a magyar gyermekorvoslás megalapítója volt.
1829. március 8-án, egy lócsiszár sokadik gyermekeként született a győri „Cigánylaposon” a híres győri cigányprímás, Farkas Miska. Szülei papnak szánták, ezért nem engedték neki, hogy zenét tanuljon. A kisfiú kénytelen volt meglesni a nagyapját, amikor a hegedűjén játszott, és hallás után elsajátítani a muzsikálás művészetét.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc városunk életébe is számos változást hozott. A helyi eseményekről Bana József nyugalmazott levéltár- igazgató nyilatkozott lapunknak.
A nemzeti szimbólumok egy nép történelmének, identitásának és közösségi tudatának meghatározó elemei. Ezek a jelképek nem csupán díszek vagy hagyományok: egy-egy nemzet múltját, küzdelmeit és eszményeit hordozzák magukban.
1901. március 7-én Győrben látta meg a napvilágot Lakatos Kálmán építész, akinek talán a legfontosabb szerepe volt abban, hogy a II. világháború utáni romeltakarítást követően újjáépüljön szeretett szülővárosa. Végül mégis az Újvilágban lelt menedékre a politikai csatározások elől.
1901. március 14-én, életének 61. évében hunyt el Bezerédj István, ménfői nagybirtokos, Győr vármegye lótenyésztési bizottságának elnöke, megyebizottsági tag. Halála mély és általános részvétet keltett a vármegyében és a városban.
Vannak bűnügyek, amelyek nem halványulnak el az idővel. Nem lesznek belőlük puszta újságarchívumok, mert túl mély nyomot hagytak egy városon, egy közösségen, egy országon. A soproni lőtéri gyilkosság és a bőnyi rendőrgyilkosság ilyen ügyek. Ezekről beszél február 25-én és 26-án Győrben az országosan is elismert és nagyra tartott Dulai Péter bűnügyi újságíró, bűntörténész.
Nem akarom bezárni magamat semmi elől – fogalmazott egy interjújában Kovács Margit Kossuth-díjas porcelánművész. Pedig rendkívül zárkózott személyiség volt, állították róla ismerősei. Talán azért, maradt – legalábbis látszólag – magának való, mert arra vigyázott, hogy „bele ne sodródjam egy üresjáratba.” Kovács Margitnak két városban van életmű-kiállítása: Szentendrén és Győrben.
A Győri Közlöny 1896. február 27-én egy híres győri cigányzenekar felbomlásáról tudósított. Vörös Jancsi prímás bandája város szerte ismert volt a városban, és több kocsma megnyitásánál is őket kérték fel, hogy muzsikáljanak a meghívott vendégek tiszteletére. Amikor egy alkalommal a Győr megye alispánja betiltotta a cigányoknak a muzsikálást, az általános felháborodásnak köszönhetően rövid időn belül kénytelen volt visszavonni a rendelkezést. Vörös Jancsi népszerűségét bizonyítja a következő anekdota is.
1871. február 12-én a Győri Közlöny egyik újságírója cikket írt arról, hogy városunkban szükség lenne már egy új színház felépítésére. Azon kívül, hogy az épület már nem képes befogadni az egyre nagyobb számú közönséget, a padok korhadtak, a függöny szakadozott, a fal pedig itt-ott mállik.