A farsang, vagyis a vízkereszttől húshagyókeddig tartó időszak talán legjellegzetesebb étele a fánk. A kelt tésztából készült, zsiradékban sült édesség a 19. században terjedt el, s azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Pánkó, lapótya, herőce, siska, tarkedli, kráfli, csöröge, pampuska – a sokféle elnevezés azt mutatja, hogy hazánk minden tájegységén készítik és fogyasztják. Sőt, bátran mondhatjuk, hogy a környező és távolabbi országokban is ugyanúgy rajonganak érte.
Magyarországon leginkább a csörögét vagy forgácsfánkot, illetve a farsangi fánkok királyának tartott szalagos fánkot készítjük. Kedvelt nyalánkság a képviselőfánk is, bár ez az égetett tészták közé tartozik és nem bő zsiradékban sütjük, hanem sütőben.
A csörögéhez a hozzávalókból gyors mozdulatokkal ruganyos, egységes masszát gyúrunk. A fél centisre nyújtott tésztából derelyevágóval téglalapokat szabunk, majd ezek közepére lyukat vágunk. A lyukon áthúzzuk a tészta egyik szárát. Felhevített olajban kis adagokban mindkét oldalukon aranybarnára sütjük. Az elkészült csörögét papírtörlőn lecsöpögtetjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.
A szalagos fánkhoz fél kiló finomlisztre, 3 deci tejre, 3 deka élesztőre, 3 db tojássárgára, 5 deka vajra, 2 evőkanál porcukorra, csipet sóra, pici rumra lesz szükségünk, no meg a sütéshez olajra.
A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt egy kevés cukorral. A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a tojássárgáját, a porcukrot, a lágy vajat, a sót, és egy evőkanálnyi rumot, végül pedig az élesztős tejet. Jól összedolgozzuk, és letakarva fél óráig kelesztjük. Miután megkelt a tésztánk, lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, és kiszaggatjuk. Ismét kb. 20 percet pihentetjük letakarva. Az olajat előmelegítjük. A fánkok közepébe ujjunkkal mélyedést nyomunk, és ezzel a felével lefelé helyezzük a zsiradékba. Fedő alatt egy-két percig sütjük, megfordítjuk, és most fedő nélkül sütjük egy percig. Szalvétán lecsöpögtetjük, porcukorral és lekvárral tálaljuk.
A képviselőfánk tésztáját 10 deka vajból vagy margarinból, esetleg zsírból, ugyanannyi lisztből, 1,5 deci vízből, 3 tojásból, csipetnyi só és cukorból készítjük. A zsiradékot (vaj, margarin vagy zsír) a vízzel, sóval összekeverjük, majd közepes lángon felforraljuk. Ha már elolvadt a zsiradék és forr a víz, beleszórjuk a lisztet és kevergetve addig főzzük, amíg a tészta el nem válik az edény falától. A tűzről lehúzva, egyenként beledolgozzuk a tojásokat. A tepsit sütőpapírral kibéleljük. Habzsákba töltjük, és mandarin méretű halmokat nyomunk a tepsibe. A sütőt 220 fokra előmelegítjük, az aljába egy kis tűzálló tálba vizet töltünk. A fánkokat 15-20 percig így sütjük, majd a hőt mérsékeljük és 160 fokon még kb. 15 percig sütjük. Ezután a sütőt elzárva, az ajtaját résnyire nyitva, 10 percig szárítjuk őket. Ne sajnáljuk rá az idő a szárításra, különben összeesnek. A teljesen kihűlt fánkok felső harmadát levágjuk. Alsó részüket habzsák segítségével megtöltjük vaníliakrémmel, amire tejszínhabot nyomunk, végül rátesszük a kalapokat.
S most nézzünk egy kicsit körül a világban.
A lengyelek fánkja hasonlít a mi szalagosunkra, azzal a különbséggel, hogy kisebbre szaggatják és a közepébe lyukat nyomnak, megtöltik lekvárral vagy valamilyen édes krémmel, majd a nyílást betapasztják és ezután sütik ki. A kész darabokat egyes helyeken cukormázzal is bevonják.
A horvátok ünnepi sütije a fritule, amit elsősorban karácsonyra készítenek. A fánkgolyócskák – a történelmi múltból következően nyilván nem véletlenül – nagyon hasonlítanak a velencei fritole-ra. Horvátországban a tésztát egy kis rakijával, vagyis helyi pálinkával is megbolondítják. Ez a fánkocska nagyon gyorsan elkészíthető, mert élesztő helyett sütőport tesznek bele.
A krapfen vagy berliner az osztrákok és a németek büszkesége. Bár minden német nyelvű területnek megvan a maga speciális farsangi hagyománya, a matematika nyelvén szólva, a fánk minden bizonnyal a közös nevező köztük. A krapfen élesztős tésztával készül, a közepén nincs lyuk és lekvárral van megtöltve.
Örményország ugyan meglehetősen távol van tőlünk, ám gasztronómiája nagyon gazdag, évezredek során alakult ki, hatott rá az asszír, a görög és perzsa népek ízvilága. Konyhaművészetük rendkívül sokoldalú, ezért nem meglepő, hogy fánkjaik híre hozzánk is elért. A papacsi tulajdonképpen karikákra formázott túrófánk. Csupán 25 deka túró, 1 tojás, csipet só és annyi liszt kell hozzá, amennyit felvesz. A tésztát kicsi hengerré sodorjuk, majd karikákat formázunk belőle és forró olajban kisütjük. Porcukorral és tejföllel kínáljuk.
A görögök könnyű fánkgolyóiról is érdemes szót ejteni, melyet úgy kezdünk készíteni, mint a képviselőfánkot. A vajat, a vizet, sót, cukrot, és az aromáját adó narancshéjat összekeverjük és felforraljuk. Lisztet szórunk bele és állandóan kevergetve addig melegítjük, míg a tészta el nem válik az edény falától. Langyosra hűtjük és hozzáadjuk a tojásokat. Amikor már egynemű, sima a masszánk, kiszaggatjuk és bő olajban gyakran forgatva megsütjük. Szalvétán lecsöpögtetjük. Közben cukorból, vízből és citromléből szirupot főzünk, s ezzel öntjük le a fánkokat. Fahéjjal megszórva fogyasztjuk.