Jól mutatja az orosz-ukrán háború helyzetét, hogy a konfliktus kipattanásának harmadik évfordulóját szinte már észre sem vesszük. A harcok zajlanak, a megoldás még messze van.
Gyermekként a farsang számomra egyet jelentett az iskolai jelmezbállal és Felvidékről származó nagyikám pampuskáival.
Itt van újra a szerelmesek napja, vagyis a Valentin-nap! Sokszor kárhoztatták már, hogy ez egy mesterségesen kitalált ünnep, amelynek egyetlen célja némi forgalmat generálni a karácsonyi és a tavaszi időszak között. Sokan a szájukra sem veszik a Valentin szót, helyette következetesen Bálint- napot tartanak, de ezzel sincs semmi baj. Mert nem ez a lényeg.
Nem tudom, igaza van-e Fredrik Backman svéd újságírónak, aki szerint „Eljön az új év, ami sosem jelent annyit, mint amennyit az ember gondol, kivéve, ha naptárárus.” Az újévi várakozás és az elhatározás általában tényleg mindig nagyobb, mint amennyit megvalósítunk belőle. Az évkezdet fogadkozási pont. Azt mondjuk, hogy a következő évben leszokunk a cigarettáról, leadjuk fölösleges kilóinkat, egészségesen élünk. Aztán többnyire minden marad a régiben.
Régóta a nyílt pályán vesztegel valahol Tata környékén a Győrbe tartó személyvonat. Több mint egy órája be kellett volna érkeznie Győrbe. Az utasok között nagy a feszültség, érdemi információt nem kapnak, senki nem tud semmit...
Az a két angyal, aki aznap eljött hozzánk, valójában egész évben velünk volt, és születésünk óta féltve kísérte minden léptünket.
A karácsony kétségtelenül a legnépszerűbb ünnep lett, sokan még most is a szeretet ünnepeként emlegetik. Ám igazából Jézus születésére emlékezünk, aki nem úri pompában, hanem szegényes istállóban jött világra és jászolban ringatta az édesanyja. Mára már minden a csillogásról, az ajándék- és ételdömpingről szól, meglehetősen átestünk a ló túloldalára.
Mindannyian várakozunk valamire. Valami jobbra, igazabbra, teljesebbre. Erre a vágyra az Egyház advent történetével válaszol.
A zsarnokság nemcsak a szabadságot veszi el, hanem idővel az ember igényét is a szabadságra. Alighanem ez a legnagyobb bűne.
Gyerekkoromban, a nyolcvanas években még úri hóbortnak számított ölebeket tartani. – Venesz Klaudia gondolatai az állatok világnapja kapcsán.