1859 decemberében a még csak kilenc esztendős Reindl Ludovika - akit mindenki csak asszonynevén, Blaha Lujzaként ismer - vándorszínész családja elköltözött Győrből, hogy másik városban próbálják megtalálni a szerencséjüket.
„Vár állott, most kőhalom" – Kölcsey ismert verssorát akár az egykor hatalmas méretű, győri várra is kölcsön vehetnénk. Mi vezetett ahhoz, hogy az erődítmény jelentős részét megsemmisítsék? Erről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.
1849. november 24-én ítélték nyolcévi várfogságra az osztrák hatóságok a magyar régészet atyját, a győri bencés gimnázium jeles tanárát, Rómer Flórist – róla ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno következő részében.
1884-ben Győr város képviselői megszavazták egy modern törvényház és fogság felépítését. No persze, városunk természetesen azelőtt is rendelkezett börtönnel, melyet a török kor óta a régi Városháza pincéjében rendeztek be. Itt raboskodott többek között a Jókai regényéből ismert lőcsei fehér asszony is, egészen a lefejezéséig.
1894. november 4-én - bravúros nyomozást követően - országos hírű betörőt fogott el a győri rendőrség – erről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.
1844. október 28-án hunyta le örökre a szemét a magyar szerelmi költészet egyik legjelentősebb alakja, Kisfaludy Sándor, aki Győrben töltötte gyermekkorát.
Az embert, mióta látta a madarat szállni, foglalkoztatja a repülés tudománya. Győrben jóval a gépi hajtás előtt kísérleteztek azzal, hogyan hódíthajták meg a levegőt – erről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozatban.
1919. október 17-én, este 7 órakor a győri Lloyd nagytermében lépett fel hatalmas közönség előtt a híres budapesti születésű hipnotizőr, illuzionista, Schenk Jenő, aki lenyűgöző műsorával több, mint egy esztendeje járta már az ország nagyvárosait.
A vértanúhalált halt győri tábornok, Poeltenberg Ernő haditetteiről és kivégzéséről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.
1714. szeptember 25-én, nem sokkal a déli harangszó előtt vezették ki a győri vár piacára, a mai Széchenyi térre, Korponayné Géczy Juliannát, ahol már állt a számára összeácsolt vérpad. Az ítélet szerint ugyanis 1710. február 13-án ő juttatta a labancok kezére a Felvidék egyik legjelentősebb erődjét, Lőcse várát.