Szemszög
Több olvasónk is szomorúan jelezte felénk, hogy a belvárosban hamarosan ismét bezár egy évtizedek óta nyitva lévő bolt. A népszerű konyhafelszerelési szaküzletről van szó, amely a Czuczor Gergely utcában árul tényleg mindent, amely egy konyhában hasznos lehet. Sőt, annál is többet. Sajnos már nem sokáig. S tényleg nem tudni mi lesz azzal a világgal, ahol már azzal is elvétve találkozni, hogy az edények anyáról lányra szállnak...
A bejárati ajtó üvegén egy papír csak annyit hirdet: minden termékre 30 százalékos kedvezményt kínálnak, a kedvezményt pedig a kasszánál vonják le. Viszont futótűzként terjed a hír Győrben, hogy ez nem csupán akció, vagy készletfrissítés, hanem az évtizedek óta működő és közkedvelt konyhafelszerelési szaküzlet végét jelenti.
Az üzletét, ahol még kaphatók a legendás Bonyhádi Zománcárugyár termékei, tudják, a klasszikus piros lábosok, fazekak. Pont azok, amikben a legfinomabb töltöttkáposztát készítheti több generáció is. Mert ezek a termékek még bírják a mindennapok strapáit; ahogy a valódi porcelán termékek is, szemben az olcsó kerámiákkal.
Utóbbiból kapni Győrben is annyit, hogy kirakhatnánk velük a sétálóutcát mint valami giccses mozaiksétányt. Olcsó, innen-onnan behozott termékek, amelyek lehet, hogy divatosak, de semmiképp sem arról híresek, hogy időtállók lennének. Nem is arra tervezték őket, ahogy ezt az egész modern világot sem. „Vedd meg, használd rövid ideig, csak addig, míg valami baja nem lesz, majd dobd el, s vegyél hasonló silány minőséget!” – mintha ezt hirdetné a fogyasztói társadalom. A mai kor embere lassan már nem ragaszkodik semmihez, nem hogy egy láboshoz vagy egy étkészlethez! Párkapcsolatokat, házasságokat sem akarunk megjavítani, nem még majd használati tárgyakat?! De miért kellene erre a nagyon rossz irányba száguldó trendiség-vonatra felülnie mindenkinek?! Vagyis miért kényszerítenek bele mindenkit, hogy csatlakozzon?
Mert az, hogy a Virágpiac mellett található üveg és porcelán üzlet után, a szintén belvárosi konyhafelszerelési szaküzlet is bezár, baljós jövőképet vetít előre. Többet között azt is, hogy kevesen vannak az olyanok, akik inkább megveszik a drágább terméket, de hosszú távra terveznek vele. Berohanni a már Baross útra is beköltöző olcsóbb termékeket kínáló multikhoz sokaknak egyszerűbb, gyors megoldás, kétségtelen. Viszont arra nem figyel senki, hogy gyakrabban is kell megejteni a vásárlást? Így a végösszeg lehet, hogy pont ott lesz, ahol egy minőségibb termék megvételekor lett volna. Mert nem véletlen a bölcs magyar mondás: „Olcsó húsnak híg a leve”, vagy éppen a „Többe került a leves, mint a hús.” Emlékeznek az alumínium kuktákra? Elpusztíthatatlanok! Lehet rajtuk cserélni a fedő-gumit, a bakelit füleket és varázslatosan gyorsan főnek meg bennük a remek pörköltök. Idő és energiatakarékosok, a javíthatóság miatt pedig roppant környezetbarátok is. Mégis dobálják kifele őket a konyhákból és veszik meg a drága külföldi termékeket. Ma már elvétve találkozni olyannal, hogy az edények anyáról lányra szállnak.
Bezár a konyhafelszerelési szaküzlet, amely a belváros szerves része volt. Az eladókat ismertük, ahogy a bolt, ők is hozzátartoztak a belvároshoz. Megint eltűnik valami, ami magát Győrt is jelentette.
Mert bár a parkolás egyre nehezebb volt az üzlet előtt, a vonatállomás és a buszpályaudvar közelsége kiváló volt a vidékről érkezőknek is. Ha megkérdezett volna bárki, hogy szerintem melyik üzlet nem zár be soha a belvárosba, akkor ezt a Czuczor Gergely utcai boltot mondtam volna…
Most mégis sorra jönnek a hírek, kapjuk a fotókat az üzletről, hogy ennek is vége… Valljuk be, az épület évek óta gyalázatosan fest, a város egyik szégyenfoltja: galambszálloda, töredezett külső csempe, megrongálódott légkondi-külső egységek és egy kisebb fa is kinőtt a homlokzatból.
A földszinten lévő bolt miatt viszont mégis jó volt arra járni, mert ha betért az ember, mindig talált valamit, amit hazavihetett. Sehol olyan szép szalvétákat, tányér alátéteket, gazdag sütikiszúró figurákat nem lehetett kapni! S akkor a kotyogós kávéfőző alkatrészekről nem is beszélve! Mert még mindig a kotyogós az igazi és abból sem kell mindig újat venni: a tömítés, a szűrő és a megperzselődött „fül” is cserélhető. De volt izzó, zuhanyrózsa, mosógatószivacs, szigetelő szalag és csavarhúzó is. Mert egy konyhai rumlisfiókba vagy szekrénybe ezek is kellenek! Ha valami nem volt otthon, a belvárosiak, sőt a győriek 90 százaléka tudta, hogy itt mindent megtalál. Két éve télen a hólapátot is a Czuczor utcában vettem…
Óhatatlanul is múlt időben írok, s kissé ingerülten, mert ezek olyan változások, amelyeket nyilván nem sokan akarnak, de el kell fogadni. Sodródni kell az árral, ez is a mai világ velejárója. Tudom, 1977-ben Villamos Műszaki áruház volt itt, két szinten. Az is megváltozott, átalakult az élet pedig ment tovább. Most is menni fog, de fájnak ezek a veszteségek a győrieknek, a reakciók is ezt támasztják alá. Különben nem beszélnének ennyien róla. Ám belenyugodni is megtanultunk a hosszú-hosszú évtizedek alatt. Bár nem is volt olyan régen az, amikor még elképzelni sem tudtuk, hogy ne a körtét cseréljük ki a lámpában, hanem dobjuk el az egész lámpát…
A győri belváros teljesen átalakul, a fogyasztói igényeknek megfelelően. Lehet vitatkozni azon, hogy ez kinek tetszik és kinek nem. Sejteni lehet, én melyik véleményt képviselem. Igeni hiányzik egy klasszikus cukrászda, ahol egymástól megfelelő távolságra vannak az asztalok, és soha nem fogom megszokni, hogy a nyílt utcára lerakott asztaloknál eszik a méregdrága rántottákat. Lassan már a gyalogosok is kiszorulnak a belvárosból, hogy a vendéglátóhelyeknek legyen elég terület. Értem én, így van bevétel. Viszont talán az is érdekes kérdés lehetne, ők hol veszik meg a poharakat, az evőeszközt, a csészéket és sorolni lehetne. Mert ha a konyhafelszerelési szaküzletben tennék, aligha zárna be…
Zaklatott vagyok, mert ahogy az utolsó újságosbódé bezárásakor, úgy most is azt érzem, olyat és olyanokat veszít el a győri belváros, amit és akiket nem lehet pótolni. Kadocsa Feri és az újságok visszatértek, ám most megint búcsúra kell készülnünk… Nincs ez így jól, én azt mondom…
Szerintem sokak nevében írom, hogy nagyon sajnáljuk az újabb ikonikus bolt bezárását, a kedves ismerősökké váló eladók távozását. A világ változik, mindenki sodródik. Viszont köszönjük szépen, amit eddig kaptunk, amit eddig értünk tettetek és reméljük, még találkozunk!
Azt pedig talán még többen és még őszintébben kívánjuk, hogy a belváros ne süllyedjen el végleg a fogyasztói társadalom által táplált mocsárban… Sem Győrben, sem máshol!