Gyermekkoromban a zselés szaloncukor ott volt a fán minden karácsonykor. A lucfenyőn, ahonnan senki nem ette le, mert nálunk ez nem szokás! Tudtuk, hogy a nagymamáéknál meg óarany lesz, a karamellás. Teltek az évek, és mindent elárasztottak különféle ízű és csomagolású szaloncukrok.
Kilencvenhatodik perc. Kelleher íveli fel a labdát. A magyar tizenhatoson belül valaki még belefejel, a labda Parrott elé kerül. Egy érintés. Egy pillanat. A stadion lélegzet-visszafojtva figyel.
Győr nagyváros, mégis annyira kicsi. Olyan gyorsan alakulnak ismeretségek, haverságok, hogy szinte észre sem veszi az ember. Csak amikor megüti a valóság: elment valaki, aki hozzátartozott a mindennapokhoz. Qkor Laci a győri belváros része volt, üde színfoltja, mókás mosolya, amelyet nem látunk többé. A szívünkben él tovább…
Az állatok világnapján sok minden eszembe jutott – de idén leginkább az, mennyit köszönhetünk az állatorvosoknak. Maszat cicámmal szombat délelőtt is a rendelőben jártunk, és megint rádöbbentem: ők adják a biztonságot, amikor gazdiként elfogy az erőm.
Mindenki szívrepesve várta az első iskolahét utáni szabad hétvégét. A belerázódós hétköznapok döcögése olyan szinten kimerítő, hogy ezen csak egy pihentető alvás segít, minimum reggel 9-ig! Szép is lenne, de paneltársadalmi akadályokba ütközik.
Vannak a nehéznél is nehezebb évfordulók, amelyeket közelebb érzünk magunkhoz akkor is, ha nem voltunk jelen, vagy nem voltunk közvetlen ismerősök. Gősi Zoltán, a győri életmentő hős halálának napja, július 29. is ilyen. Ő az életét áldozta ezen a napon másokért, nekem pedig a születésem dátuma. Véletlen és fájdalmas egybeesés, de minden évben gyújtok egy gyertyát érte, rá emlékezve. Már 25 éve…
„Egyik palaczkban foglaltatik a savanyú vizeknek legegyszerűbbike, mellyben a közönséges vizen, és avval egyesült szénsavon kívül semmi más ásványos rész nem találtatik” – ahogy ezt Jedlik Ányos annak idején megfogalmazta. A másik palackban pedig… A másik palackban természetes bor legyen, de abból sem mindegy, hogy milyen!
Véget ért a 2024/25-ös tanév, s a pénteki kicsengetéssel megkezdődött a közel két és fél hónapos nyári vakáció.
„Anyám szájából édes volt az étel,/apám szájából szép volt az igaz.”
Június 4-e a nemzeti összetartozás napja, és a mai napig feldolgozhatatlan sorstragédia tán még azok számára is, akiket nem érdekel a közélet és a politika, esetleg éppen hiányoztak arról a történelemóráról, ahol a trianoni békediktátum volt a téma. Már ha egyáltalán beszéltek róla, mert sokáig az is tilos volt.