Nincs is min vitatkozni: egyetlen sportág sem létezhet szurkolók nélkül. A lelátó zaja, a zászlók suhogása, a torokszaggató buzdítás – ez ad lelket a játéknak. Szurkolók nélkül nincs hangulat, nincs identitás és nincs igazi tét sem. De éppen ezért kell feltenni a kényelmetlen kérdést: hol van a határ?
Szeretni kell, ennyi az egész – éneklik a régi, dallamos, de rém butácska dalban.
Kerek születésnapot ünnepel a magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb alakja, Koncz Zsuzsa. A szám tiszteletet parancsoló, ám a művésznő esetében eltekinthetünk tőle, hiszen munkássága és eleganciája kortalan. Személyes köszöntés és köszönet a dalokért.
Van egy dátum, amit most már nem lehet kikerülni. Nem lehet átlapozni. Nem lehet elintézni egy félmondattal. 2022. február 24. Négy éve kezdődött. És négy éve nem tud véget érni.
A házassággal kapcsolatban Szabó Beatrix kolléganőnk gondolatait olvashatják.
Még mindig a vasárnap esti mérkőzés hatása alatt élek. Ha egyetlen szóval kellene leírnom, mikor éreztem utoljára ehhez foghatót, talán akkor, amikor visszajutottunk az NB I-be. De ez most más volt. Ez több volt. A Ferencvárost legyőzni önmagában is felemelő, de mindezt az Üllői úton megtenni… az egyszerűen FELBECSÜLHETETLEN.
Ötvenhét éves lenne ma Magyarország első szépségkirálynője, Molnár Csilla Andrea, akinek 1986-os tragikus halála megrázta a közvéleményt, története pedig ma is fájóan aktuális. Az „Álmodj királylány” című dal sokak számára puszta idézet vagy poén lett, holott egy megtört sors és egy kimondatlan társadalmi felelősség emlékműve. Jegyzet arról, miért nem illik viccelni azzal, ami egy fiatal lánynak állít emléket.
Gyermekkoromban a zselés szaloncukor ott volt a fán minden karácsonykor. A lucfenyőn, ahonnan senki nem ette le, mert nálunk ez nem szokás! Tudtuk, hogy a nagymamáéknál meg óarany lesz, a karamellás. Teltek az évek, és mindent elárasztottak különféle ízű és csomagolású szaloncukrok.
Kilencvenhatodik perc. Kelleher íveli fel a labdát. A magyar tizenhatoson belül valaki még belefejel, a labda Parrott elé kerül. Egy érintés. Egy pillanat. A stadion lélegzet-visszafojtva figyel.
Győr nagyváros, mégis annyira kicsi. Olyan gyorsan alakulnak ismeretségek, haverságok, hogy szinte észre sem veszi az ember. Csak amikor megüti a valóság: elment valaki, aki hozzátartozott a mindennapokhoz. Qkor Laci a győri belváros része volt, üde színfoltja, mókás mosolya, amelyet nem látunk többé. A szívünkben él tovább…