Lézengő emberek, bezárt üzletek, néhány maszk és még kevesebb gumikesztyű. Tettünk egy rövid sétát a győri belvárosban vészhelyzet idején…

„Csak a teste” – jutott eszembe Gárdonyi híres sírfelirata, amikor a Dunakaputéren megláttam az óriáskerék korpuszát. Az egykor oly kellemes emlékeket okozó világító gondolákat már leszerelték és el is szállították. Csak a vasváz áll még bizonyára az is csak néhány napig.

2020. március 20. péntek, délelőtt 10 óra 20 perc. A külső hőmérséklet 22 fok. Ideális sétaidő így kora tavasszal. Egy éve ilyenkor „tömve” volt a belváros függetlenül a munkaidőtől. Nem volt egyetlen szabad köztéri pad sem, vidáman nevetgélő, beszélgető csoportokkal volt tele minden apró szeglet. Gyűjtötték az emberek a D-vitamint, mint minden kora tavasszal. Most azonban más a helyzet. Egy apró, láthatatlan ellenség kiürítette a belvárost.

A máskor nyüzsgő Baross úton néhány tucat ember lézeng csupán. Ők is inkább a dolgaik után sietnek, mintsem egymással beszélgetnének. Csupán néhány padon üldögélnek, ők jobbára hajléktalanok, szótlanul ülnek ők is, elvétve vetnek oda a másiknak néhány mondatot. Maszkot viselőket is lehet látni, ám sokkal kevesebbet, mint az várható lenne. Kesztyűt pedig még kevesebben hordanak. Sajnos.

A sétálóutca üzletei többségében zárva vannak. Nincs is nagyon értelme felhúzniuk a redőnyt, hisz délután háromkor kötelező bezárniuk. Inkább ki se nyitnak.

A virágpiacon csak az árusok kopott asztalai tanúskodnak arról, hogy itt valójában zajos élet folyik. A tér sarkán lévő büfé három törzsvendége komótosan kortyolja a sörét, az egyetlen nyitva tartó zöldséges, pedig -vevő híján- a kolléganőjét szórakoztatja viccekkel.  Amíg a szem ellát az áruháznál tapasztalható némi mozgás. Vélhetően a hétvégi bevásárlást intézi az, aki még nem spájzolt be…

A rakpart lejáratánál két idős asszony beszélget. Nincs rajtuk maszk, ám a védőtávolságot betartják. Három métert tartanak egymás között és miről is beszélnének másról, mint a koronavírusról, ami őket fenyegeti leginkább. Lent három párocska sétál. Élvezik a napfényt.

Egyszóval a város kiürült van parkoló dögivel, senki sem lép a lábamra. Jól is van ez így.

Maradj otthon!