Néhány napja megjelent a közösségi média sötét oldalain egy posztocska, amelyben az „élelmes” szerző a polgármestert vélte látni egy alapvetően gyerekeknek készített plüssfigurában.
Oké! Jó! – gondolhatta emberünk, van neki barna körszakálla, szemüvege, ergo ez tuti Dézsi! Pont jó lesz elérni a győri Facebook-használók nagyszínpadán azt a tizenöt perces hírnevet, ami a közismert mondás szerint mindenkit megillet.
Gratula! Ez sikerült. A hozzáfűzött ordenáré kommentekkel meg is kapta a megfelelő „hájpolást”. Igazából az sem zavart senkit, hogy a csillagfigura egy szakácsot ábrázolt. (A gyengébbek kedvéért Dézsi orvos…)
Persze vakerálni az ismeretlenség félhomályába burkolózva könnyű. Nincs felelősség, csak a duma, amin ordítva lehet röhögni a közvélemény háta mögé bújva vagy éppen élvezve a hozzá hasonlók támogatását. Ki lehet kiáltani a szólásszabadság nevében aljasnak, csirkefogónak, sőt egyes irányzatok piacnyerése folytán akár plüsscsillagnak is. Büntetlenül.
Ám nem ez határoz meg egy embert, hanem a tettei. Vannak olyanok közöttünk, akik csak azt keresik, amibe beleköthetnek, legyen az útépítés, virágültetés, fürdőfejlesztés vagy orvosi ellátás. Vannak olyanok is, akik viszont megpróbálják mindezeket megoldani. A legjobb tudásuk szerint. Csapatban, az észszerűség mentén egy irányba haladva. Nekik hosszú távon több jut majd 15 percnél a győri közösség nagyszínpadán. A plüssökkel pedig játszanak a gyerekek. Az övék!
Korábban a témában: