Maszktól párásodó szemüveg, avagy egy könyvtárigazgató napja

dr. Horváth Sándor Domonkos
2020.04.17. 20:02

KarantÉN címmel új sorozatot indítottunk: ismert és inspiráló, városunkhoz kötődő embereket kértünk meg, írjanak olvasónknak. A napló jellegű bejegyzéseikben beengednek minket a nappalijukba, a kertjükbe, esetenként pedig még a háló- és fürdőszobájukba is, hogy mindannyian lássuk, ők mit kezdenek a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettel. A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója, dr. Horváth Sándor Domonkos is beszámolt egy napjáról.

Hirdetés

A gépkocsim még mindig a szerelőnél, nem találja a hibát, így Mercivel gurulok a könyvtár felé, nagyobb egy limuzinnál, és jelentősen több az ülés. Egyedül vagyok, később felszáll valaki, de nem látok sokat belőle, mert a maszktól párásodik a szemüvegem. A Tescoban hezitálok az epres joghurt és a kaukázusi kefír között, az utóbbi mellett döntök, nem engedek az édesszájúságomnak, próbálok egészségesebben élni. Lehet, hogy szokásommá válik, és mire túlesünk a járványidőszakon, karcsú leszek, mint egy angolna.

Nem merek röhögni a gondolaton, mivel kevés a levegő a házi gyártmányú szövet alatt. A könyvtárban kézfertőtlenítés, maszk le, aláírok egy halom iratot, tudós helyettesemmel megvitatjuk a várostörténeti monográfia első kötetének utolsó fejezetét, ami a régészek és a történészek néhány kérdésben egymástól eltérő véleményének bemutatására irányul.

Feltöltöm a Facebookra a Pegazus online soron következő közvetítéseit, közben érkezik a közjegyző, az egyik nagy kiadói csoport képviselője, a konkurense kimentette magát, és persze a közbeszerzési szakértőnk. Az történt ugyanis, hogy a hatvan millió fölötti, könyvekre kiírt közbeszerzésünkre három pályázat érkezett, és ezek közül kettő pontosan ugyanolyan mértékű árkedvezményt kínált, azaz 39,2 százalékot, így a törvény szerint sorsolni kell.

A közjegyző egy vidám srác, a sáljába szúrva egy hosszú tű, benne a nemzeti színű fonál. Később ezzel varrja össze az oldalakat. Rögtön érkezésekor megböki vele az ujját, nem igényli a felajánlott elsősegélyt.

Az olvasóteremben zajlik a történet, mindenki kellő távolságra egymástól, a borítékok dobozba kerülnek, a közjegyző úr alaposan megkavarja, a kolléganőm kihúz egy borítékot, megvan a győztes. Közjegyző úr félrevonul iratot szerkeszteni, húsz perc múlva közli, hogy hiba történt, újra kell kezdenünk. Szívünkhöz kapunk, mire elárulja, hogy ez csak áprilisi tréfa volt, minden rendben. Ma tehát nyertest lehet hirdetni, tíz napos szerződéskötési moratórium, utána szerződhetünk, és elkezdhetjük a gyarapítást a győri és a 168 szerződött települési könyvtár javára.

Van még egy csomó papírmunkám, megválaszolandó e-mailek, kettőkor egy megbeszélésem a TOP-projektünkkel összefüggésben. Ha már pályázat: a jól beharangozott, sikeres pozsonyi-győri EU-s pályázatunk a szlovák fél visszalépése miatt kútba esett, a járvány miatt döntöttek így, de talán nem veszett fejsze nyele az ügy, újra beadható, már sündörgök a reménybeli, új szlovák partner háza táján. Persze csak virtuálisan. Elvileg nyitottak, meglátjuk, elrettenti-e őket az önrész?

Nemsokára dél, valamit falatozni kellene, az első ötletemre elröstellem magam, reggel még a mértékletességet preferáltam. Aztán eszembe jut, hogy délután, otthon, alighanem fát aprítok, amihez kell a kalória, szóval ellentmondásos érzések gyötörnek, annak gyanújával, hogy nem leszek győztes ebben a harcban.

További KarantÉN történetek:

Egyetlen dolog a miénk: a jelen – Sárai-Szabó Kelemen írása,
A karantén akárhányadik napja – Jakabos Zsuzsanna otthon töltött napjai,
Sorozatfüggők önkéntes karanténban – Balla Richárd naplózza az elvégzett teendőket,
Húsz fekvő minden Győrfi Pál-videó után – Egy személyi edző a négy fal között,
Bábművész a korona idején – Kocsis Rozi előre „szalad” ,
Együtt, egymásra vigyázva várnak – Hiányzik a munka a 86 éves Bede-Fazekas Csabának,
Szarka Zsófinak döntenie kellett: megy vagy marad – Új főzőműsor, saját készítésű pékáru, sajt és felvágott,
Nem szabad sajnálni az energiát az inspirálódásra – Blogol, vlogol, mesét olvas Markó-Valentyik Anna,
Élő színház a karanténban – Nagy Balázs nem hagy egyedül.

Kapcsolódó témák: #KarantÉN | #koronavírus |
likeold
a fb oldalunkat