Blogol, vlogol, mesét olvas Markó-Valentyik Anna
KarantÉN címmel új sorozatot indítottunk: ismert és inspiráló, városunkhoz kötődő embereket kértünk meg, írjanak olvasónknak. A napló jellegű bejegyzéseikben beengednek minket a nappalijukba, a kertjükbe, esetenként pedig még a háló- és fürdőszobájukba is, hogy mindannyian lássuk, ők mit kezdenek a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettel. Soron következő vendégünk a Vaskakas Bábszínház Junior Príma-díjas bábművésze, a Zölden Győrben blog létrehozója, Markó-Valentyik Anna.
Egyik napról a másikra csúszott ki a lábunk alól a színpad. Persze érezhető volt, hogy baj lesz. Hétfőn még teltháznak játszottunk, szerdán már csak négy sornyi gyerek ült a nézőtéren. Akkor játszottuk utoljára a Vukkot, majd hazajöttünk. Az első napokban a Győrkőcfesztivál szervezése volt a feladatunk, de már szervezés közben sejtettük, hogy lassan erről is rossz hírt kapunk.
Most belekezdek a napi edzésbe, verseket tanulok, beszédgyakorlatokat végzek, hogy az újrakezdéskor fizikálisan, és szellemileg is a maximumot tudjam nyújtani. Most rengeteg színházi előadás megtekinthető online, olyanok is, amikre saját munkánk miatt nem jutottunk el. Múzeumokba lehet bekukkantani, és végre olyan könyvekre is jut idő, amik nem feltétlenül kapcsolódnak a színházi munkához. Fontos az önképzés, amire a hétköznapok alkalmával kevés idő jut, ezért úgy érzem, most nem szabad sajnálni az energiát az inspirálódásra.
Érdekes, hogy egyre jobban zavar, hogy a bábok a színházban maradtak. Eddig azt gondoltam jobb, ha például Alaine nincs itthon. Őt lassan haza kell hoznom, mert a vele járó technika elhanyagolása nagyon megbosszulja magát.
Hiányoznak a kollégák, az épület, a próbák, de legjobban a színpad és a közönség hiányzik; a gyerekek és a felnőttek egyaránt. Elhatároztam, hogy valahogy kapcsolatban maradok velük. Így részt veszek a Művészek az Otthoni Oktatásért országos projektben, itt színészek tananyagban szereplő szépirodalmat olvasnak fel diákoknak. Emellett szakirodalmi részletek felolvasását is vállalom! Biológia és etika órákra olvastam eddig nagyon érdekes szövegeket! Olyan példák, kísérletek, amik kimaradnak a tankönyvekből, amiktől jobban megjegyezhető egy-egy fogalom például biológiából. Külön boldog voltam, hogy Polcz Alaine munkásságából is olvashattam diákoknak etika órára az eutanázia témakörében. Mindezek mellett a kisebb gyerekeknek már negyedik hete olvasok mesét, melyet hangfelvételen osztok meg a családokkal, ez a #mesékuzsonnához.
Célom kettős, a tíz perces részletek alatt a gyerekek lefoglalása, hogy a szülők ezalatt tudjanak egy picit szusszanni. Talán fontos ez is, hiszen most alapjaiban változik meg a családok élete, mindennapja. Minden rész visszahallgatható, persze nem csak uzsonnaidőben! Szóval nem unatkozom.
Reménykedve várom az újrakezdést, kicsit félek, nehogy elvesszen az alapvető bizalmunk, mert a mi szakmánk nagyban épít erre. Bíznunk kell egymásban a színpadon, bíznunk kell a nézőinkben, és nekik bízniuk kell a színészekben, a színházban!
További KarantÉN történetek:
Egyetlen dolog a miénk: a jelen – Sárai-Szabó Kelemen írása,
A karantén akárhányadik napja – Jakabos Zsuzsanna otthon töltött napjai,
Sorozatfüggők önkéntes karanténban – Balla Richárd naplózza az elvégzett teendőket,
Húsz fekvő minden Győrfi Pál-videó után – Egy személyi edző a négy fal között,
Bábművész a korona idején – Kocsis Rozi előre „szalad” ,
Együtt, egymásra vigyázva várnak – Hiányzik a munka a 86 éves Bede-Fazekas Csabának,
Szarka Zsófinak döntenie kellett: megy vagy marad – Új főzőműsor, saját készítésű pékáru, sajt és felvágott.