Balla Richárd naplózza az elvégzett teendőket

Sorozatfüggők önkéntes karanténban

Balla Richárd
2020.04.08. 19:56

KarantÉN címmel új sorozatot indítottunk: ismert és inspiráló, városunkhoz kötődő embereket kértünk meg, írjanak olvasónknak. A napló jellegű bejegyzéseikben beengednek minket a nappalijukba, a kertjükbe, esetenként pedig még a háló- és fürdőszobájukba is, hogy mindannyian lássuk, ők mit kezdenek a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettel. Hogyan használják fel megnövekedett szabadidejüket úgy, hogy aztán az önkéntes, netán elrendelt karanténból megerősödve térhessenek majd vissza az egyre inkább vágyott, átlagos hétköznapokba. Ők is, mi is, mindannyian. A rovat legújabb bejegyzésében a győri RÉV Színház vezetője, Balla Richárd számol be egy otthon, a feleségével töltött napjáról.

Hirdetés

Ébredés 8:30-kor. Már ébresztőre kelünk, mert az önkéntes karantén első napjaiban akkor bújtunk ki az ágyból, ha jól esett, de mint egy timelapse, leperegtek a napok. Reggeli mellé sorozat, Brooklyn Nine – Nine (rendőrős sitcom, mindenkinek szívből ajánljuk), frissen felfedezett, de már a 4. évadnál tartunk, néha ebédhez és vacsorához is lecsúszik pár rész. Sorozatfüggők vagyunk és a jelenlegi helyzet, csak súlyosbítja az állapotunkat. Aztán fogmosás és zuhany, mert a home office csak így működik igazán. Felöltjük a tréningruhát, hívjuk most munkaruhának, komolyabban hangzik. Irány az e-mailek rengetege, napi fontos dolgokat intézni: visszaírni, elküldeni, pályázati anyagokat elkészíteni, megnézni a naptárban épp milyen előadásunk maradt el aznap.

És már itt az ebéd, és az újabb pár sorozatrész. Most, hogy itthon vagyunk, Betty kihasználja, belebújik a szakácsnő szerepbe, én pedig az éhező vendég karakterében tündöklök. Jelenetet játszunk, de életjáték ez igazából. Majd főszerepben a lakás: visszapakoljuk, amit előző nap átpakoltunk, mert ez jobb így, de holnap majd máshogy lesz úgyis. Takarítás. Mosás. Mosogatás. Sorozatrész. Függők vagyunk, mondtam.

Majd videóchat a RÉVesekkel: Ki hogy bírja? Ki mit csinál? Effektek az arcokra, nevetünk és visszhangzik az élőzésben, mert ilyenkor is jó a hangulat, ha nehezen is, de a pozitív sarkát kell megfogni ennek a helyzetnek. Új projektet tervezünk, a visszatérést, ha már lesz kikhez visszatérni. Az egyének most közösségek nélkül vannak, de ez nincs így jól, mert az ember mégiscsak társas lény, főleg a színész, drámatanár.

Az este közeledtével futni indulok, tíz körüli kilométer a cél. Betty felfedezi az otthon nyújtotta további lehetőségeket: másnapi ebéd előkészítése, virágültetés, ihletgyűjtés online platformokról, lakberendezés céljából. Az estében a családé a főszerep, videók a győri csoportban, unokahugi a főszerepben, táncol, játszik, énekel. Most kevesebb a találkozási felület, vigyázunk egymásra, magunkra. Miskolci családunkkal is csak az online kapcsolat maradt, bár az elmúlt időszakra két személyes találkozás is be volt iktatva, de elmaradt, ahogy oly sok minden más… De így is lehet szülinaposokat köszönteni, tájékoztatni egymást a napi hírekről, eszmét cserélni, panaszkodni, örömhírekkel szolgálni: Milyen finom is lett az a fahéjas fátyol kalács!

És a nap zárásaként a Google naptárba bekerül minden, amit aznap végeztünk, mert ha minden visszaáll a normális kerékvágásba, emlékként ez az időszak is megszépül majd, és ott lesz a bizonyíték, hogy nem volt ez olyan haszontalan periódus.

További KarantÉN történetek:

Egyetlen dolog a miénk: a jelen – Sárai-Szabó Kelemen írása,
A karantén akárhányadik napja – Jakabos Zsuzsanna otthon töltött napjai.

Kapcsolódó témák: #KarantÉN | #koronavírus |
likeold
a fb oldalunkat