Nincsenek az ügyben minden kétséget kizáró bizonyítékok, csak következtetések – erre építette fel perbeszédét dr. Bagó Ottó, a két villanyszerelő meggyilkolásával vádolt É. Imre védője. Az ügyben márciusban születhet hétévnyi nyomozás és négyévnyi bírósági szak után elsőfokú ítélet.
A váci O. Vilmos 2015-ös, és a mosonmagyaróvári M. Zoltán 2018-as eltűnésének ügyében indult eljárás, amelyekben É. Imre vállalkozó először csak tanúként szerepelt, majd a nyomozati szakban meggyanúsították azzal, hogy köze lehet a villanyszerelők eltűnéséhez. A férfit jelenleg a legsúlyosabb cselekménnyel vádolják: a vádirat szerint először egy markológépért, majd egy nagyobb összeg miatt gyilkolt.
Az ügyben már legalább 45 tárgyalást tartottak a Győri Törvényszéken, legutóbb sor került az ügyészi perbeszédre, ezúttal pedig már a védelemé volt a szó. Bár az ügyvéd szavaival élve „minél többet áll a védő, annál többet ül a védenc”, dr. Bagó Ottó, a vádlott képviselője a szokásostól eltérő, hosszú beszéddel készült: „13-a van, szerencsére nem péntek. Feltehetőleg ez lesz az utolsó nap, az utolsó felszólalás, ami után a tisztelt, bölcs bíróság ítéletet fog hirdetni” – kezdte, majd a tényből tényre következtetés létjogosultságát vitatta.
Az ügyvéd szerint nem állnak meg a vádak
Bagó úgy véli, a vád és a sértetti képviselő által is sokat említett, darnózseli üggyel (melyben precedens értékű ítélet született) nem lehet éles párhuzamot vonni, mert ott kézzel fogható bizonyítékokat, azaz emberi maradványokat találtak.
A védő kiemelte, hogy O. Vilmos ügyében eltűnés miatt indult eljárás, akkor védencét is kihallgatták tanúként, fel sem merült a gyanúsítás. „A Pest Vármegyei Rendőrkapitányság nem volt felkészült? Slendrián módon nyomozott?” – tette fel a kérdést.
Mi, hol, mikor történt, ki követte el, esetleg kivel, hogyan történt, hogy követte el – a hét fő kriminalisztikai kérdés mindegyikére választ kell kapni dr. Bagó szerint ahhoz, hogy aggálymentes, racionális, minden kétséget kizáró ítélet szülessen. Neuralgikus pontként említette, hogy a vádirat tényként kezeli a gyilkosságok elkövetését annak ellenére, hogy a vádpontok kizárólag feltételezésen alapulnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a vádlott a 68. életévében jár, amennyiben kiszabják rá az ügyész által kért 40 év büntetést, jóval 100 éves kora után kerülhetne esetleg szabadlábra.
Igazított vallomások – a gyanúsított megijedt?
Dr. Bagó Ottó alapvetése, hogy kábítószeres, vagy emberöléses ügyben szabály, hogy csak egyszer és röviden mondanak valamit, és végig az állításukhoz tartják magukat. Azonban védence többször korrigálta a vallomását, az ügyész szerint mindig a nyomozati anyagokhoz igazítva azt. Az ügyvéd szerint a módosítások oka egészen prózai: É. Imre megijedt, mert olyannal vádolták meg, amit nem követett el. És bár szorosan fogja védenceit, ebben az ügyben volt egy „technikai szünet”, amikor nem ő látta el É. védelmét, így az akkor tett jognyilatkozataiért nem tud felelősséget vállalni.
Kettős mérce – az ügyvéd szerint a hozzátartozók vallomásai sem számítanak
O. Máriát (O. Vilmos felesége) 2018-ban hallgatták ki. Dr. Bagó szerint azonban az ő tanúskodását nem lehet komolyan venni, mert ahogyan az egy hozzátartozótól teljesen normális, elfogultan nyilatkozhat. (Az ügyben azonban É. Dániel, a vádlott fia is megszólalt…)
Továbbá megemlítette azt is, hogy az egyik tanú „full alkoholista”, ezért szavahihetősége megkérdőjelezhető, csakúgy, mint azoké, akikkel szemben É. Imre tartozást halmozott fel. Dr. Bagó Ottó felvetette, hogy a fegyvert, amiről többször is szó esett, É. nem rejtegette, hanem csak vigyázott rá. Érdekes fordulat ez, mivel védence mindvégig következetesen tagadta, hogy fegyvere lett volna. (És itt visszakanyarodnánk arra a kijelentésre, mely szerint amit egyszer kimondanak, ahhoz ragaszkodnak.)
Az ügyben tanúskodott egy győri áruház dolgozója, aki emlékezett egy nagyobb mennyiségű hipóvásárlásra. Bagó szerint semmi relevanciája nincs annak, ha valaki ilyen vegyszer vesz, ez nem jelenti azt, hogy bűncselekményhez használja az anyagot.
De ugyan így boncolgatta a szakértői vizsgálatok eredményeit is, melyekről úgy véli, szintén csak feltételezéseken alapulnak.
Az ügyvéd elszökött volna
É. Imre az eljárás során 2,5 évet töltött bűnügyi felügyelet alatt, azonban ennek szabályait megsértette és újra a rácsok mögé került. Dr. Bagó felvetette, hogy ha védence bűnös lenne, a helyében egészen biztosan kereket oldott volna a házi őrizet alatt, „mint minden normális ember”, de É. maradt, mert mindvégig abban bízott, hogy az ő verzióját fogadja el a bíróság. De rávilágított arra is, hogy védence egyszerű ember, azok pedig nem követnek el bűntényeket.
Ügyészi reakció
Az ebédszünet után dr. Takács Róbert főügyész-helyettes a védői okfejtés sorrendjében reflektált a korábban elhangzottakra. Egyetértett abban, hogy a halál tényét szakértői vélemény igazolta a darnózseli ügyben, azonban VV Fanni ügyében tényből tényre következtetéssel zárták le az ügyet. Ugyan azt a folyamatot nem szerette volna ráhúzni erre az esetre, csupán párhuzamokat vont. Felhívta a figyelmet a kúria útmutatására, mely szerint holttest nélkül is kimondható az elkövetés. Kronológiailag jól nyomon követhető az is, hogy a vádlott a nyomozati anyagokhoz igazította vallomásait. A tanúvallomások kapcsán megjegyezte, hogy a védelemnek nem tiszte minősíteni az egyes nyilatkozatok fontosságát, hiszen igazat mondhat egy alkoholista és egy haragos is. Emlékeztetett, hogy nyomozati és bírósági szakban is van bizonyítás, az alkoholistának titulált tanú a bíróság előtt is azonos tartalmú nyilatkozatot tett.
Az ügyész összeszámolta: 11 olyan tanú van, aki említést tett arról, hogy használta azt a bagert, ami az első gyilkosságot indikálta. És hatan vallottak úgy, hogy láttak É. Imrénél fegyvert.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a védelem által vitatott poligráfos hazugságvizsgálat során a vádlott olyan értékeket produkált, ami nem hagyott kétséget afelől, hogy nem mond igazgat.
Bagó felvetésére, mely szerint ha É. Imre lenne az elkövető, bolond lenne megvárni, míg elítélik, dr. Takács Róbert szintén reagált. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy É. akadályozta a bizonyítási eljárás lefolytatását és nem azért tartóztatták le, mert sétálgatott kint, hanem azért, mert mentőt hívott magára, amikor a bizonyítási eljárás a vádlott számára kényes szakaszba érkezett. Az ügyész szerint a védői logika megbicsaklott ezzel.
Dr. Takács Róbert szerint a vádlott pusztán anyagi érdekből ölt és abban a tévedésben volt, hogy az elrejtett bizonyítékok nem fognak előkerülni és a holttestek hiányában is ejteni fogják az ellene felhozott vádakat.
Az utolsó szó jogán
Az egyik januári tárgyaláson a vádlott hosszas monológban bírálta az ügyészi munkát, a hallgatóság most is erre számított, azonban É. ezúttal kurtán nyilatkozott. „Én, É. Imre vádlott nem öltem meg sem O. Vilmost, sem M. Zoltánt.” – hangzott el. A vádlott továbbra is állítja, hogy a két férfi már rég máshol éli az életét. Azt állítja, hogy ártatlanul tartóztatták le és kérte, hogy ejtsék az ellene felhozott vádakat – ezzel zárta mondandóját.
Az ügyben március 12-én hirdetnek első fokon ítéletet.
Az esetről részletesebben itt írtunk: