Eltűnt villanyszerelők: Megvan az indíték!

Szerző és fotó: Venesz Klaudia
2025.02.04. 19:36

Folytatódott a két villanyszerelő megölésével vádolt vállalkozó pere a Győri Törvényszéken. Az ügy a lezáráshoz közeledik, a keddi tárgyalási napon elkezdődtek a perbeszédek.

Portálunk szoros figyelemmel kíséri a hosszú évek óta húzódó tárgyalás-sorozatot. A két férfi megölésével vádolt É. Imre perének lezárásával könnyen lehet, hogy az ügy sorozatgyilkosságként vonul be a hazai kriminalisztika történetébe, a férfi tettéért akár negyven évet is kaphat, ami a korát tekintve azonos lehet egy tényleges életfogytiglani büntetéssel. A vádirat szerint a vádlott 2015-ben és 2018-ban gyilkolt, a neki dolgozó alvállalkozókat tüntette el, akikkel szemben tetemes mértékű tartozást halmozott fel. Mindkettőjüket az Abda zártkerti horrortanyára hívta találkozóra, ahonnan a férfiak már nem térhettek haza családjukhoz. A négy éve húzódó perben számos közvetett bizonyítékot feltártak és olyan tanúvallomásokat is felsorakoztattak, amelyek mind É. Imre bűnösségét bizonyítják. Ugyan a horrortanya átkutatását is elrendelték, a talajszondás vizsgálat nem vezetett eredményre. A legutóbbi tárgyaláson É. Imre súlyos vádakat fogalmazott meg Takács Róbert ügyésszel szemben, ám amikor szembesítették első áldozatának és a saját telefonjának cellainformációival, úgy tűnt, megtört. A keddi tárgyalásra azonban felkészülten érkezett, hosszasan ismertette a számításait és egy kézzel rajzolt térképpel próbálta bizonyítani az igazát. Dr. Bóka Tibor bíró türelmesen meghallgatta, majd ismertette É. Imre erkölcsi bizonyítványának tartalmát. A dokumentum szerint a vádlottnak 2017 júniusában közokirathamisításért kellett felelnie a bécsi hatóságok előtt, ekkor egy évre próbára bocsátották. Nem sokkal később a hatóság félrevezetése és közokirathamisítás miatt szabtak ki rá pénzbüntetést. Bóka Tibor ezt követően lezárta a bíróság bizonyítási eljárását, így sor kerülhetett az első, ügyészi perbeszédre.

É. Imre újfent vaskos iratanyaggal érkezett

„Megállapítható-e a büntetőjogi felelősség holttest hiányában? Megállapítható-e a halál ténye holttest hiányában? És megállapítható-e az ölés ténye, ha nem ismerjük az elkövetési módot?” – ezekkel a kérdésekkel indította beszédét dr. Takács Róbert ügyész, aki példaként a darnózseli gyilkosságot hozta fel. Az ügyben hozott, precedensértékű ítéletre első ízben Győrben volt példa, a nyomszegény eljárás végére végül a kúria tett pontot az ölés tényét megállapító ítélettel. Takács Róbert kiemelte, hogy a bizonyítási eljárásban nem akadály a holttest hiánya, mivel éppen elegendő tényt tudtak megállapítani ahhoz, hogy hitelt érdemlően tudják bizonyítani É. Imre bűnösségét, azt, hogy előre kitervelten, aljas indokból, nyereségvágyból követte el a gyilkosságokat.

Tanúvallomások: minden nyom Abdára vezet

Az ügyész először a tanúvallomásokat ismertette. Az eljárás során számtalan tanút hallgattak meg, a minden részletre kiterjedő nyomozás során családtagokat, rokonokat és munkatársakat kutattak fel. Ezekből kiderült, hogy többen tudtak a vádlott anyagi természetű gondjairól, tartozásairól és akadt olyan alkalmazott is, akit É. Imre a telkére csalt és vélhetően fegyverrel fenyegetett meg, azonban a férfi fejéhez szegezett pisztoly nem sült el.

Dr. Takács Róbert több órán keresztül tartotta a perbeszédet

O. Vilmosnak 2015 júniusában veszett nyoma. Felesége, O. Mária a férje és a vádlott kapcsolatáról beszélt vallomásában. Arra is utalt, hogy É. állításával szemben hozzátartozójának nem volt oka arra, hogy eltűnjön és a vádlott által említett maffiakapcsolatokat is cáfolta. Biztos volt abban, hogy férje bűncselekmény áldozata lett és felrótta a hatóságok nem megfelelő hozzáállását is. Korábban a rendőrség lezárta a férfi eltűnésének ügyét és arra biztatták az asszonyt, hogy várja meg, amíg É. elszólja magát, vagy újabb eset történik.

M. Zoltán három évvel később, 2018 áprilisában tűnt el nyomtalanul. M. Zoltánné a kezdetektől biztos volt abban, hogy férje nem önszántából tűnt el. Harmonikus családi életet éltek és tele voltak közös tervekkel. Említést tett arról is, hogy É. folyamatosan tartozott férjének. A végzetes találkozóról tudtak, és miután a családfőt nem tudták elérni telefonon, egyértelművé vált számukra, hogy baj történt. A feleség figyelmét felhívták arra is, hogy É-t korábban kihallgatták O. Vilmos ügyében, így azt javasolták neki, hogy ezt emelje ki a bejelentéskor.
M. Zoltán lánya, M. Adrienn is elindult a forró nyomon: elment az abdai benzinkútra, ahol a kamerafelvételeket átnézve felismerte édesapja autóját.  

A gyilkosságok idővonala

A perbeszédben dr. Takács Róbert ismertette az események láncolatát.
2015. június 1-jén O. Vilmos és É. Imre egy ausztriai barkácsáruházba mentek, hogy kikölcsönözzenek egy munkagépet, úgynevezett bágert. A tranzakciónál O-ra azért volt szükség, mert a vádlott adótartozást halmozott fel a szomszédos országban, így őt eltiltották az ottani vállalkozási tevékenységtől és a bűnlajstroma miatt a gépet sem kapta volna kölcsön. Néhány nappal később O. Vilmos üzleti tárgyalásra indult É. abdai tanyájára, ekkor hallottak róla utoljára. Az eltűnés ügyében akkor a hatóságok nyomozást indítottak, É-t tanúként hallgatták ki. Ő az első vallomásában úgy nyilatkozott, hogy az alvállalkozó akart vele beszélni, ám hiába várta, nem érkezett meg, ezért hazament. Másnap módosította a vallomását, ugyanis fia segített neki visszaemlékezni, ekkor már arról szóltak az iratok, hogy az elmaradt találkozó után Parndorfba ment egy megbeszélésre. Szóba került a közösen kölcsönzött báger is: É. úgy vallott, a gépet a kiváltás időpontjában látta utoljára. A nyomozás során elvégeztek egy poligráfos hazugságvizsgálatot is, de egy eljárási hiba miatt ez falsh eredményt mutatott, így az eljárást megszüntették és O. Vilmos aktáját a polcra tették.

É. Imre szerint „nem jön ki a matek” a cellainformációknál

É. Imre közben dolgozott, főként Ausztriában tevékenykedett, ahol különböző szakmunkákat vállalt el, amit aztán a neki dolgozók végeztek el. A következő számottevő eseményre három évvel később került sor.

M. Zoltán mosonmagyaróvári villanyszerelő eltűnését 2018 áprilisában jelentették a családtagjai. Ők úgy tudták, megbeszélésre indult munkaadójával, É. Imrével. A vádlott az abdai, zártkerti ingatlanra csalta őt azzal az ígérettel, hogy rendezi a vele szemben fennálló, több mint 11 ezer eurós tartozását. A családtagok azonban nem tudták elérni Zoltánt telefonján, jelentették a családfő eltűnését a rendőrségen. É-t tanúként hallgatták ki az ügyben, eleinte úgy vallott, nem állt anyagi természetű elletétben a villanyszerelővel. A vallomásai során többször keveredett ellentmondásba, eleinte tagadta a találkozást, majd úgy nyilatkozott, három fekete ruhás alak támadta meg őt, akik elvették a nála lévő készpénzt és az abdai tanyájára vitték, ahol M. Zoltán is ott volt. Bár a rejtélyes emberek nem bántották, mégis sokkolták a történtek, ezt oldva autóba ült és alkalmazottjáért ment Darnózselire. A férfit magával vitte és a győri házánál belefogtak a terasz szigetelésébe, ahonnan az alkalmazott busszal távozott. É. megkérte arra, hogy dobja el a menetjegyét és vallja azt, hogy haza is ő vitte, de a férfi erre nem volt hajlandó. A következő tanúkihallgatáson É. elnézést kért és elmondta, hogy hamis tanúvallomást adott elő korábban. Elismerte, hogy tartozott a villanyszerelőnek és azt is beismerte, hogy M. Zoltán Transportere az ő tanyáján maradt. A járműből kiszórta a villanyszerelő személyes tárgyait, a szerszámokat kipakolta, az autót pedig egy autószerelő ismerőséhez vitte.

Megváltozott a stratégia, egy lépéssel a hatóságok előtt

A büntetőeljárások eljárásrendje É. Imre letartóztatásakor változott, ennek értelmében minden iratanyagot megismerhetett a börtönben ülő vádlott. Sajátos védekezési taktikát kezdett el követni, a nyomozati iratokat olvasgatva világossá vált számára, hogy az M. Zoltán eltűnésekor viselt ruházatán, valamint a kézfejént is rögzítettek lőportöret-nyomokat, és talált egy tanúvallomást is, ami nagy mennyiségű hipó vásárlásáról szólt. É. átkapcsolt: úgy gondolta, jobban teszi, ha előre megmagyarázza ezeket. Ismét vallomást tett, amelyben újra előadta a fekete ruhás alakok történetét, de már másképp emlékezett. A korábban békésen viselkedő látogatókról azt állította, fegyverrel fenyegették meg, tisztán emlékszik a fejéhez nyomott, rideg pisztolycsőre is. A lőportöret pedig úgy kerülhetett rá, hogy az egyik idegen a feje fölött sütötte el a fegyvert. Elmondása alapján ijedtében bevizelt, ezért hazavitték őt átöltözni, majd a tanyára vitték. Előadta, hogy M. Zoltán arra kérte őt, segítsen neki eltűnni, mert forró lett a lába alatt a talaj, ezért tüntette el a járművet is.

Kiesett a csontváz a szekrényből

A médiában már megjelentek az első tudósítások az eltűnt férfiakról, rájuk és a járművekre is körözést adtak ki a hatóságok. A nyilvánosságra hozott fotók alapján É. unokatestvére felismerte a saját telkén már jó két éve rostokoló autót, így a pannonhalmi rendőrőrse ment, hogy bejelentést tegyen. A gyanúja beigazolódott, valóban O. Vilmos Toyotáját rejtegette tudtán kívül. A két ügyet minden kétséget kizáróan össze tudták kötni, a leporolt és a friss akta szálai egyenesen É. Imréhez vezettek.

É. megpróbálta eltussolni a hipós históriát is: valakit megbízott azzal, hogy pótolja az elhasznált vegyszert és helyezze el a pincéjében az újonnan vásárolt flakonokat. Bár senki sem kérdezte erről, ő említést tett erről is. A terve a visszájára sült el, ugyanis az új anyag túl friss volt: konkrétan a letartóztatása után gyártották a vegyszert a terméken szereplő információk szerint.

Innentől kezdve a vádlott hallgatásba burkolódzott, majd a tagadást választotta, végül pedig a dühös támadást. Ahogyan tette ezt azon a tárgyaláson is, ahol élesen bírálta dr. Takács Róbert ügyészi munkáját. Az ügyész látszólag rezignált arccal hallgatta végig É. egyórás monológját, azt viszont senki nem vette észre, hogy az előtte heverő vádiratra felírta: „Megvan az indíték!” Ekkor tudatosult benne az, hogy É. Imrének a korábban kölcsönzött bágerra fájt a foga. És bár a vallomása szerint jó ideig nem látta a munkagépet, a valóságban folyamatosan használta azt, majd mikor a hatóságok elkezdték felgöngyölíteni az ügyeket és a bizonyítékok után kutattak, az osztrák birtokon rejtegetett gépet befalaztatta fiaival.  

Vásznon a bizonyítékok

Dr. Takács Róbert ismertette a bizonyítékokat is. Először ipari kamerák felvételét játszotta le, először az autószerelőhöz érkező Transportert, a vezetőülésben ülő É. Imrével, majd azokat a videókat is bemutatta, amelyek rögzítették É. Imre és M. Zoltán autóját az abdai benzinkúton.

Fotókat vetítettek a bizonyítékokról, a megtalált személyes tárgyakról és M. Zoltán autójáról is, amiben vérnyomokat és kevert DNS-t rögzítettek.

Az ügyész ismertette a poligráfos hazugságvizsgálatok eredményét is: míg az első akadályt egy eljárási hiba miatt megugrotta a vádlott, a második esetben már nem volt ilyen szerencséje, akkor minden kétséget kizáróan hazugságon kapták.

É. Imre a tárgyalás végén szót kért, de nem kapott
A bűnösség egyértelműen megállapítható

A perbeszéd lezárásaképp az ügyész ismertette É. indítékait. Kiemelte: ha a vádlott nem lenne bűnös, nem lett volna minden erejével azon, hogy akadályozza az eljárás lefolytatását. Megállapította, hogy É. csak az ölés útján tudott megszabadulni a tartozásától és így jutott a vágyott munkagéphez is.

Dr. Takács Róbert szeretne igazságot szolgáltatni a sértetteknek és a hozzátartozóknak is, akiknek nem volt alkalmuk elköszönni szerettüktől. Tekintettel a büntetett előéletre és a négyszeres minősítésre kérvényezte azt, hogy É. Imrét ítéljék el a gyilkosságok ügyében életfogytig tartó büntetéssel úgy, hogy azt fegyházban kelljen eltöltenie, ahonnan legkorábban 40 év múlva szabadulhat.

Az ügy szerdán a hozzátartozók reakcióival folytatódik, február 13-án a védelem adja elő a perbeszédét, majd ettől számítva 15 napon belül elsőfokú ítélethirdetés várható.