Rosszindulatúsággal, beteges gondolatokkal vádolja az ügyészt a „villanyszerelős” per vádlottja

Szerző és fotó: Venesz Klaudia
2025.01.27. 16:35

Hosszúra nyúlt az eltűnt villanyszerelők ügyében tartott, utolsó tárgyalás a Győri Törvényszék hétfői ülésnapján. A vádlott továbbra is tagad mindent, sőt: éles kritikát fogalmazott meg az ügyészi munkával kapcsolatban.

Portálunk szoros figyelemmel kíséri a „villanyszerelős gyilkosságok” néven ismertté vált ügyet. A vád szerint É. Imre építési vállalkozó a tetemes tartozás kiegyenlítésének ígéretével csalta tanyájára a neki dolgozó alvállalkozókat, akik a találkozó után nyomtalanul eltűntek. A nyomozási eljárás során a hatóságok arra jutottak, hogy bár a két férfi holtteste a mai napig nem került elő, gyilkosságok történtek.

M. Zoltán hozzátartozói és a vádlott (ezúttal védőjével) érkeztek a tárgyalásra

A tárgyaláson dr. Takács Róbert ügyész felolvasta a vád módosításáról szóló, 11 oldalas dokumentumot. Ebben ismertette É. Imre vállalkozásának körülményeit, mely szerint a vádlott adótartozása miatt nem folytathatott tevékenységet Ausztriában, így gyermekei nevén futott az építőipari cég. Állandó tartozásokkal küszködött, a munkabéreket nem, vagy csak részben fizette ki a neki feketén dolgozóknak. É. Imre először O. Vilmos eltűnésének ügyében került a hatóságok látókörébe 2015-ben. Nem sokkal azelőtt, hogy a váci villanyszerelőnek nyoma veszett volna, közösen béreltek ki egy munkagépet egy ausztriai áruháztól, amit aztán rendszeresen használtak egy osztrák birtokos, Hans Peter K. kastélyánál is. Mivel a gépet nem vitték vissza a megbeszélt időben, az osztrák hatóságok körözést adtak ki. A „báger” jogtalan eltulajdonítása miatt O. Vilmos keveredett gyanúba, azonban utóbb kiderült, a villanyszerelőnek nyoma veszett, így már nem tudta volna visszavinni a gépet a kölcsönadó céghez. É. Imrét az alvállalkozó eltűnésének ügyében tanúként hallgatták ki, ám nem tudtak rá nézve semmi terhelőt felmutatni, így szabadon engedték, O. Vilmos aktáját pedig a megoldatlan ügyek közé tették.

A horrortanya bejáratát lakattal zárták le, a telket több helyen felszerelt kamera is figyeli (korábbi felvétel)

Néhány évvel később ismét kihallgatták É. Imrét, ezúttal már M. Zoltán miatt. A mosonmagyaróvári családfőt hozzátartozói 2018. március 31-én látták utolja élve, mielőtt a vádlott tulajdonában lévő, Abda zártkerti ingatlanhoz ment, ugyan arra a horrortanyára, ahová évekkel korábban O. Vilmost is rendelte munkaadója. É. azt ígérte neki, hogy rendezi a vele szemben fennálló, közel 12 ezer euróra rúgó tartozását, akárcsak O. Vilmosnak.  A vállalkozó úgy intézte, hogy M. Zoltán egyedül legyen, a vádirat úgy szól: „megölte és azért, hogy a sértett halálát titokban tartsa, ismeretlen módon és helyen elrejtette, megsemmisítette.” É. Imre alibit akart biztosítani magának, a neki dolgozó N. Attilát próbálta meg rávenni arra, hogy igazolja a közös munkavégzést és utazást, ennek érdekében kérte, hogy az aznapra váltott buszjegyét dobja el. M. Zoltán családja bejelentést tett a mosonmagyaróvári rendőrségen, a nyomozók pedig három évvel O. Vilmos eltűnése után, újra É. Imre ajtaján kopogtattak. Az éjszakába nyúló kihallgatás nem vezetett eredményre, a férfit szabadon engedték, aki hozzá is fogott a nyomok eltüntetéséhez. M. Zoltán autóját kipakolta, a benne lévő eszközöket az unokatestvéréhez vitte azzal a magyarázattal, hogy nem szeretné, ha az őrizetlen abdai telekről lába kélne a szerszámoknak. A villanyszerelő gépkocsiját is próbálta elrejteni, ezt rendszám nélkül autószerelő ismerősénél helyezte el.

A kihallgatás után az É. Imrétől lefoglalt ruhákon olyan elemi összetevőket találtak, amelyek keletkezhettek lőfegyver használatából, kezét pedig lőportöret és DNS-minták borították. Az általa használt járműben is rögzítettek vér- és DNS-nyomokat.

A hatóságok eközben összekötötték a két eltűnési ügyet. Miután M. Zoltán autója előkerült, É. Imre tartva attól, hogy a korábban eltüntetett munkagépre is rábukkannak, megbízta fiát és alkalmazottait, hogy az osztrák birtokon, egy domboldalba vájt járatban tárolt bágert fedjék el OSB lapokkal. Mivel a jogszabályok szerint a gyanúsított megkapott minden, az üggyel kapcsolatos iratot, világossá vált számára, hogy a hatóságok tudnak egy korábbi, nagy mennyiségű hipóvásárlásról (amelyet a gyanú szerint nyomok eltüntetésére használt). É. Imre ekkor már a börtönből gondoskodott arról, hogy valaki pótolja az elhasznált vegyszert, ám azzal nem számolt, hogy csak 2018. június 21-ét követően (tehát már a letartóztatása után) gyártott nátrium-hipokloritot sikerül csak beszerezni. A nyomozás során a vádlott többször keveredett ellentmondásokba, a poligráfos vizsgálaton is elbukott, és immár közel hét éve várja az ítéletet.
Dr. Takács Róbert hozzátetette, a pszichológiai vizsgálatok alátámasztották É. Imre személyiségzavarát, ám ez nem befolyásolja őt abban, hogy tisztában legyen cselekedetei következményeivel. Az ügyészi indítványba így a korábbi anyagi érdekből elkövetett emberölés mellett a minősítést is megváltoztatta, az aljas indok is belekerült a dokumentumba.

Az ülésen újabb bizonyítékok kerültek elő. A felismerésre bemutatás során ruhadarabokat, kulcsokat, szerszámokat azonosítottak M. Zoltánné segítségével. Az első darabok javarészt O. Vilmostól származtak, egyes ruhákat É. Imréhez kötöttek, majd előkerült egy kulcs. Ezt a vádlott felismerte, nyilatkozata szerint egy osztrák vállalkozó, Sebastian S. egyik társasházának ajtaját nyitja. Érdekes összefüggés volt ez, hiszen ezt a tárgyat O. Vilmos járművének átkutatása során találták. A bűnjeltasakokból dr. Bóka Tibor bíró végül olyan bélyegzőket vett elő, amelyek egyértelműen M. Zoltánhoz köthetőek. Az abdai tanyán lefoglalt tárgyak között volt a villanyszerelő sapkája is, az ezen elvégzett DNS-vizsgálat egyértelműen igazolta a tulajdonos kilétét.

É. Imre hosszasan boncolgatta a vádiratban szereplő állításokat

A tárgyalás végül nem várt fordulatot vett. É. Imre jelezte, hogy reagálna az ügyészi indítványra, amelyet aztán egyórás monológjában tett meg. Mindenekelőtt megköszönte Bóka bíró úr alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálódását. „Sajnos ugyan ezeket az ügyész úrról már nem fogalmazhatom meg. A vádirat hemzseg az iratellenességtől, és a valótlan, légből kapott, hamis állításoktól. Továbbá olyan tényeket fogalmaz meg, ami csak az ügyész úr saját gondolatai, saját szuverén véleménye, minden bizonyítékot, alaposságot nélkülöző állítások halmaza. Ha őszinte vagyok, nagyot csalódtam az ügyész úrban és a leírt tényállásban is. Nem gondoltam, hogy aki a törvényt és a nyomozó hatóságot képviseli ellenem, ilyen hibákat képes egy eljárás során elkövetni” – szólalt fel É. Imre, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a nyomozás elején jelezte, hogy keze megsérült, a rögzített vérnyomok pedig a nehezen gyógyuló hegből származhatnak. Felhívta a figyelmet a vádiratban szereplő pontatlanságokra és cáfolta azt is, hogy az alkalmazottakat bejelentés nélkül foglalkoztatta. Kitért a munkagép bérlésére is, állítása szerint segített O. Vilmosnak a nehéz gép mozgatásában. Kiemelte, hogy valós munkamegbeszélésre hívta a neki dolgozó villanyszerelőt, ahol a vállalkozó nem jelent meg és állította, hogy az eltűnt férfi mobiltelefonjának cellainformációi tévednek. É. Imre élesen bírálta az ügyészi munkát is. „Tudtommal az ügyész úr sem volt ott, mégis a tényállásban olyan meg nem történt dolgokat állít, mint valóság, ami meg sem történt. A tényállás szó az értelme szerint azt jelenti, hogy valós, megmutatható, leellenőrizhető, bizonyított dolog, vagy cselekmény. Mivel én az ügyész urat nem láttam, nem találkoztam sem az ügyész úrral, sem O. Vilmossal, én vagyok az egyetlen bizonyíték és igaz tanú az aznap történtekben. Tisztelettel kérem az ügyész urat, hogy a saját rosszindulatú, beteges gondolatait ne hívja tényeknek, és ne állítsa be valóságnak. Amit ön O. Vilmossal kapcsolatban tudatlanul állít – márpedig nem volt ott, tehát nem tudhatja – a képzelgését fogadja el valóságnak. Ez, ahol most mindnyájan vagyunk, egy bírósági épület, ez egy tárgyalás. Hogy ön mit gondol, mi járt a fejében tudatlansága miatt, milyen információk hiányoztak, itt senkit nem érdekel” – érvelt É. Imre.

Megfogalmazta a vádirat egyes állításaival szemben lévő állításait és kitért arra is, hogy M. Zoltánnal szemben rendezte a tartozását, majd kiemelte, hogy a megbeszélt találkozóra fekete ruhába öltözött alakokkal érkezett a neki dolgozó villanyszerelő, akik őt és családját is életveszélyesen megfenyegették. Továbbra is ragaszkodik állításához, mely szerint a vállalkozók „lába alatt forró lett a talaj”, és őt használták fel arra, hogy felszívódjanak a saját életük védelmében.

Az ügyben keddre újabb tárgyalást tűztek ki és február 4-én hangzik el az ügyészi perbeszéd. M. Zoltánné portálunknak elmondta, férje és a hasonló sorsú emberek is igazságot kaphatnak az ügy végével. „A holnapi naptól nagyon tartok, hogy érzelmileg hogy fogom tudni elviselni és feldolgozni mindazt, amit a vádlott képviselőjétől fogunk tudni hallani. Ha az elmúlt hét évet és a négyévnyi bírósági tárgyalásokat vesszük alapul, egyetlen dologgal tudnak érvelni, ami számunkra a legkegyetlenebb, hogy nincs meg a holttest. Minden egyes porcikánkban érezzük ezt a fájdalmat” – nyilatkozta megtörten M. Zoltánné.