1871. február 12-én a Győri Közlöny egyik újságírója cikket írt arról, hogy városunkban szükség lenne már egy új színház felépítésére. Azon kívül, hogy az épület már nem képes befogadni az egyre nagyobb számú közönséget, a padok korhadtak, a függöny szakadozott, a fal pedig itt-ott mállik.
Az első győri faszínházat 1768-ban építette fel a híres Berner Félix német színigazgató a Rába-szigeten (ma: Radó-sziget). Ezt azonban másfél évtizeddel később le kellett bontani, mert elkorhadt a szerkezete. 1798-ban Reinpacher József kávéháztulajdonos már egy kőszínházat építtetett, amelynek egy része azonban szintén gerendákból készült. 1809-ben a megszálló francia csapatok kaszárnyát és istállót csináltak belőle.
Magyarország legrégibb állandó színházában kezdte fényes pályafutását többek között Jászai Mari és Blaha Lujza is. „Mint magasabb műveltségű vidéki városaink egyike, a színészetet mindig melegen pártolá, s volt idő, midőn e kis város volt a magyar színészet Mekkája.”
1839-ben a klasszicista épület Fruhmann Antal tervei alapján épült újjá. „A nézőtér kék és fehér, ezüst díszítéssel, a függöny Győr igen sikerült látképét ábrázolja; a dekorációk pompásak, úgyhogy ez a színház egyike a legszebb vidéki színházaknak.” Az épületet azonban minden második évben elöntötte az árvíz, ami alaposan megrongálta a szerkezetét. A nézőtér olyan siralmas állapotban volt, hogy a vendégeknek esős időben kifeszített esernyővel kellett nézniük az előadást. Nem csoda, hogy többekben felmerült egy új színház építésének igénye.
„Midőn színházunk épült, akkor a kor és ízlés követelményeinek megfelelt, sőt a vidéken ritkitá párját. De kitől várjuk a kezdeményezést, mert bizon az a színház magától meg nem épül. Mi mind a kezdeményezést, mind a következetes végrehajtást a városi képviselő testülettől várjuk. Mindenek előtt kiküldendő volna egy bizottság, mely a hely s térnagyság megállapítása után pályázatot hirdetne színházépítési tervek beküldésére. Hogy a városi pénztár körül folyvást a lapos guta jár, az ismert dolog, így e kiszáradt forrásból e célra segélyt alig ha várhatunk. Előre tudatván a közönséggel, hogy mindazoknak neve kik akár készpénzzel, akár ingyenes anyag adással, vagy kézi munkával járultak a színház létre jöttéhez, jegyzőkönyvbe felvéve, a városi levéltárban fog a késő utódok számára őriztetni s fennmaradni.”
A sirámok ellenére a kőszínház még fél évszázadig fennmaradt. 1928-ban tartották az utolsó előadást, és csak 1933-ban döntöttek a lebontásáról. Ma I. világháborús hősi emlékmű áll a helyén, melyet 1938-ban avatott fel Albrecht királyi herceg.