Gyönyörködtet, gyógyít, tanít, mesél és simogat. Szépséges tájai éppúgy elvarázsolják az odalátogatót, mint hitüket, hagyományaikat, magyarságukat ma is őrző lakói, a székelyek.
Állj meg a Hargitán és legeltesd szemeidet, szellőztesd át tüdődet! Kortyolj egy nagyot a kristálytiszta forrásból! Tudtad, hogy Európa ásványvízforrásainak egyharmada a Kárpátokban tör fel a földből?
Csendesedj el Karcfalva erődtemplomában! Hagyj időt a gondolatoknak, hogy fohászként visszhangozzák: köszönet mindenért!

Úz Bence nyomdokain haladva fedezd fel a völgyet és a hegyeket! Menj föl a faluba, ahol az asszonyok még húsz éve is a patakban mosták a ruhát, ahol télen nem ritka a másfél méteres hó, ahol gyógyszerek helyett teákkal és füvekkel kezelik a legtöbb betegséget, s ahol mégis több a születés, mint a halál.
Nézd meg a szeredai Mikó vár kiállításait, melyek színvonala egy világvárosnak is dicsőségére válna, legyen szó akár festő óriásokról, akár helytörténetről.

Kóstold meg a savanykás csorbát, a töltelékes káposztát, és ne hagyd ki az ordás puliszkát, no meg az eredeti kürtőskalácsot se. Szedj gombát, áfonyát a havasokban, csodálkozz rá a szerény szépségű bábakalácsra, hallgasd a patak zúgását, töltsd az estét egy izgalmas medvelesen!
S ha hazaértél, ne csak a szívedben őrizd tovább! Mesélj róla mindenkinek, mert Erdélyt, s benne a Székelyföldet látnia és éreznie kell minden magyarnak.