Az online média soha nem áll meg, csak néha lelassít, de mindig megy. Mégis vannak olyan pillanatok, amikor megtorpanunk, visszanézünk, és elgondolkozunk. Ilyen momentum volt a Győr+ Angyalok minden nagyobb állomása, mert ez a kezdeményezés megmutatta: egy küzdelmes év végén is marad ereje a győrieknek az összefogásra, a jóra. Nektek, Angyaloknak mondunk most köszönetet.
Nincs bevásárlókocsi a boltban, nincs parkolóhely, elfogy az édesség, nem vettünk ajándékot, ezer szálon fut az év végi terror az agyunkban. Ezzel párhuzamosan pedig az adventi időszakban mindig megnövekszik az adományozási kedv, egyre-másra indulnak a gyűjtőakciók, ismeretlenek segítenek egymáson, hogy szebb legyen a szeretet ünnepe – vagy legalább egy kicsit feledtesse a nehéz időket, ajándékozónak és ajándékozottnak egyaránt.
December elsején hirdettük meg “Legyél Te is Győr+ Angyal” akciónkat. Az ötletgazdával, Varga Zsófiával nem ez volt az első közös történetünk, az I. Győri Tacsi Tali is elképesztően sikeres rendezvény volt. Az “angyalosdi” hihetetlen energiákat mozgatott meg: több mint 60 gyermek karácsonyát varázsoltuk szebbé olvasóinkkal közösen.
Nehéz időket élünk, az elmúlt – most már – három évben a világ átrajzolódott, földrajzi és társadalmi értelemben egyaránt. Ezek miatt elsőre kicsit szkeptikus voltam – lesz energiája és ideje az embereknek angyallá válni? Amikor a rajzokat töltöttük fel Facebook-oldalunkra (1, 2,), egyesével néztem át mindegyiket, és az egyszerűségükben is kifejező alkotások, ákom-bákom betűk mögött sorban rajzolódtak ki a történetek. Olyan történetek, amelyek bizony szomorúak, nehezek, és meghatják azt, aki látja, olvassa őket. Akkor már egyértelmű volt, hogy ezekbe a történetekbe muszáj egy kis boldogságot hoznunk, némi örömöt, hitet, reményt.
Majd az első adag rajz alig másfél óra alatt “elkelt”, és sorban álltak a levelek a virtuális postaládánkban, hogy kinek adhatnak még? A második adag is hasonló tempóban talált gazdára. Jelentkeztek a “kékvillogós” intézményektől, civilek ajánlották fel segítségüket, az ajándékhegy a raktárunkban pedig egyre nagyobb lett.
Szerencsés pillanatban voltam a recepciónkon, amikor egy olvasónk 30 gyermeknek hozott névreszóló ajándékot – és a fiatalember nevét sem tudjuk, de az általa hozott táskáknál csak a mi csodálkozásunk és örömünk volt nagyobb, hogy részesei lehetünk ennek az egésznek.
Aztán az “angyalsztori” kiegészült Barnus történetével, aki édesanyjával együtt talán új reményt kaphatott a jobb élethez.
Apró, de lélekemelő történet volt számunkra az is, hogy jelentkezett egy olvasónk Zalaegerszegről: kisfia nyakpántokat gyűjt, szeretne tőlünk is kérni. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve egy körlevél után sorban érkeztek be a győri társintézményektől a különböző márkás, logós, rendezvényes nyakbavalók, amelyeket aztán eljuttatunk a fiúhoz.
Nehéz időket élünk, de talán a világ mégsem változott annyit, legalábbis a társadalom nem. A jóra való képesség, az összefogás ott volt rengeteg győriben és nem győriben (még Németországból is kaptunk csomagot, mely a Gyermekotthonba került), ezzel pedig igazi örömünnepet varázsoltunk sokak arcára. Ezért pedig csak hálás köszönetet tudok mondani magam és kollégáim nevében. Köszönjük Önöknek, Nektek, olvasóinknak és hallgatóinknak, nézőinknek, mert ezt Veletek együtt hoztuk össze. És köszönöm a kollégáimnak is ezt az akciót, mert mindannyian hozzátettünk ehhez. Így pedig boldog lesz a mi karácsonyunk is!
Mireider Máté
gyorplusz.hu főszerkesztő