A szakmai körökben igencsak elismert győri Kovács Albert hegymászó három társával együtt ismét úgy döntött, újabb hegyet szeretnének meghódítani! Az útjuk szeptember 15-én újra Grúziába vezet, ahol a Skara, Grúzia legmagasabb hegycsúcsa vár rájuk. Magyar mászóknak eddig nem sikerült felérni a csúcsra, pedig már nagyon közel jártak. Alberték feltett szándéka, hogy ahogy korábban a Kazbeket, úgy a Skarát is leküzdik.
A Skara egyébként a Kaukázus harmadik legmagasabb csúcsa, mindössze néhány méterrel lemaradva a Dühtau mögött, s azt tartják róla, hogy Európa legnehezebben teljesíthető hegye. Kovács Albertet jól ismerjük, szereti és keresi az új kihívásokat. Jelentős tapasztalattal a háta mögött mindig újabb és újabb expedíciókba vág bele, hol hosszabb, hol rövidebb időre. A Kazbek után most ismét egy olyan, Grúziában található hegyet választottak, amelyet magyar hegymászók még sem téli, sem nyári mászás során nem abszolváltak. Pedig voltak, akiknek már csak 200 méter volt hátra, de felelős döntést kellett hozniuk. Ez egyébként Albertre is maximálisan jellemző: imádja a hegymászást, a nehéz technikákat igénylő, kemény terepeket, de felesleges veszélyt nem vállal. Nem is szabad, hiszen a hegyek nem ismernek kegyelmet. Sajnos ez az esztendő is számos hegymászó életét vette el… Egy rossz döntés fent nem mindig javítható…
„Négyfős csapattal megyek ismét, csakúgy, ahogy a Kazbekre. Jön Mógor Péter, Demény Barnabás is. Horváth Bence most nem tud velünk tartani, a helyét Pekker Szabolcs tölti be. Szabolcs még nem olyan rutinos, mint mi, de nagyon képzett, és szeretne sokat tanulni, tapasztalni. Ez a mászás kiváló lehetőség lesz számára is!” – kezdte a győriek közkedvelt extrém sportolója, aki hangsúlyozta a csapaton belüli összehangolt munka és az összeszokottság fontosságát.
„Nincsen vezetőnk, egységet alkotunk! A hegyen közösen kell meghozni a döntéseket, és optimális esetben együtt megyünk fel, és együtt is jövünk le. Segítség, hogy több magyar is megjárta már ezt az utat, sok tapasztalatot átadtak nekünk is. Kiemelném Bácskai Gusztávot, aki kétszer is megjárta már a Skarart, eddig sikertelenül. Na, tőle rengeteg hasznos részletet megtudtunk. Viszont váratlan helyzetek mindig adódhatnak. Ilyenkor mindenki beleteszi a tudását, tapasztalatát, a véleményét, és közösen döntünk.”
Magáról a Skaráról is kérdeztük Albertet, aki elmondta, hogy viszonylag jól mászható hegy, de ugyanakkor technikailag nagyon nehéz: szikla, jég, gleccserek, hó is vár azokra, akik belevágnak az útba. Csapatuk most a nyári mászás mellett döntött, amelyről Albert elmesélte, hogy valamivel könnyebb, mint a téli. Szóval ismerve őket, a téli mászást is kipróbáljak majd valamikor…
„Nyáron kevesebb a friss hó, a sziklák is jobban kint vannak, könnyebb rögzítési pontokat kialakítani, amit aztán esetleg majd télen is használhatunk. A hőmérséklet sem lesz olyan hideg, -10-15 Celsius-fokra kell számítanunk. Jó ideje figyeljük az időjárást, elvileg kedvező lesz, helyenként kis hóesés azért lehet. Az alaptáborig még elvisz minket egy terepjáró, de onnantól teljesen magunkra vagyunk utalva. Mindent magunknak és magunkkal kell vinni, s bár nagyon ésszel kell pakolni, inkább legyen velünk felesleg, mint hogy valamink ne legyen.” – a hegymászók így fejenként körülbelül 15–16 kilogrammos hátizsákokkal másznak majd, s mindenről saját maguknak kell gondoskodniuk. Ezen a hegyen nincs semmiféle kiépített menedék, a fiúknak sátrakkal kell megoldani a védelmüket. Az előzetes jelzések szerint ezt van, hogy a hóra, havas felületre kell felállítaniuk.
„Fontos, hogy mindig az adott helyzetnek megfelelő, határozott döntést hozzuk. Ha úgy ítéljük meg mindannyian, hogy megfelelő helyet találtunk a táborozáshoz, akkor ott kell sátrat vernünk. Egy nap körülbelül 2000–3000 kalóriát égetünk majd el, ezt is pótolni kell, illetve a vízfogyasztásra is folyamatosan figyelnünk kell. A napi 2–3 liter elengedhetetlen. S mivel havat melegítünk magunknak, így abba keverjük majd a sót, a különböző pezsgőtablettákat, hogy pótoljuk az ásványi anyagokat, elektrolitokat.” – Alberttel korábban már beszélgettünk róla, hogy ilyenkor mit esznek. S igen, vannak kifejezetten magas kalóriatartalmú „hegymászó kaják”, amelyek kis helyen is elférnek, s könnyűek. Viszont ahogy a győri hegymászó mesélte, egy kicsit már besokallt belőlük: a saját maga által vákuumozott házi kolbászra, szalonnára és sajtra esküszik.
„Úgy tervezzük, hogy 5–6 nap alatt megmásszuk a hegyet. Ennyi idő alatt 1–1,5 kilogramm veszteséggel számolunk, de azt az ember szervezete nem érzi meg. Természetesen úgy készülünk kajával, hogy bármi közbejöhet, de bízom benne, hogy nem fog. A körülbelül 5200 méteres magasságtól nem tartok, nem hiszem, hogy gondunk lesz vele, de azért viszünk magunkkal gyógyszereket is, megoldjuk, ha adódik valami. Nagyon bízom benne, hogy a mászás végén kitűzhetjük a csúcson a magyar zászlót!” – jelentette ki Kovács Albert, akinek rutinjában és tudásában bízni lehet, ahogy a társaiéban is. Azonban maximálisan realista sportolóról van szó, s ez éppannyira tisztelhető benne, mint az elképesztő sportteljesítményei.
„Ha nem sikerül, nem sikerül. Akkor hazajövünk, és megpróbáljuk legközelebb. A hegy megvár minket. Ha megfelelő aktivitásban, fittségben töltöd a mindennapjaid, ebből a sportból nem lehet kiöregedni. Jó, nyilván kell egy megfelelő önkontroll, de ez a hegyen is kell. Hiszen csak akkor tudod újra megpróbálni, ha jó döntéseket hozol, és hazajössz… Itthon értékelheted a tapasztalatokat, s többé, tapasztaltabbá válsz általa. Ez pedig segíti a mentális és fizikai fejlődését is a hegymászónak.”
Albert arról is beszélt, hogy a mászósport közössége számos remek élménnyel gazdagította már, amelyek nem csak a hegyeken, hanem a mindennapokban is érik:
„A mostani expedíciónkat a ZTS Hungária Kft. támogatja. Az a cég, amely egy korábbi hegymászós fotónkat megvásárolta, hogy mi a gyermekek javára fordíthassuk az érte kapott összeget. Talán emlékeztek, a Győr+ Média felületén lehetett licitálni a fotóra. Ők azóta is tartják velünk a kapcsolatot, többször segítettek már úgy is, hogy rászoruló kisgyermeknek ők vásárolták meg a mászócipőt, hogy tudjon járni falatmászni. Jól esik az ember lelkének az ilyen, mert az ilyen esetekért is érdemes csinálni!” – hangsúlyozta zárszóként a Kovács Albert.
A négyfős csapat pedig reméljük, épen és egészségesen tér vissza Magyarországra, mert tényleg ez a legfontosabb. Ha sikerrel járnak, akkor még büszkébben leszünk rájuk, mit eddig.
Az indulás tehát szeptember 15., a hazatérés szeptember 24-én lesz. Az expedícióról, amennyire a technika engedi, Alberték időnként bejelentkeznek, küldenek híreket, így a Győr+ Média olvasói figyelemmel kísérhetik, hol is tartanak a kiváló extrém sportolók!
Korábbi cikkeink: