Hirdetés
Halhatatlanok Társulata

Bede-Fazekas Csaba: Tiborc én vagyok

Fotó: Marcali Gábor
Farkas Mónika
2021.06.06. 19:03

A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjait a nagyközönség választja ki azon jelöltek közül, akik sokat tettek a magyar kultúráért, művészetért és a társadalomért. A publikum idén a férfi operaénekes kategóriában a Győri Nemzeti Színház Kossuth-díjas művészét, Bede-Fazekas Csabát szavazta be a megtisztelő társulatba, az új tagok cipőlenyomatát a Nagymező utcai Budapesti Operettszínház előtti sétányon helyezik majd el. Az aktív, 87 éves művész otthonosan mozog a különböző színpadi műfajokban, elénekelte a zeneirodalom legnagyobb baritonszerepeit, és láthatjuk őt prózai művekben is.

Hirdetés

Szívből gratulálunk a megtisztelő címhez!

Köszönöm, nagyon meglepett engem is, ugyanakkor boldoggá tett a szavazás eredménye. Egész életemben a közönségéért dolgoztam, most tőlük kaptam a legnagyobb jutalmat. Ez óriási értékkel bír számomra.

Hirdetés

,,Bede-Fazekas Csaba maga Győr” – fogalmazott Szinetár Miklós, a Halhatatlanok Társulatának kuratóriumi elnöke. Hogy fogadta ezt a szakmai méltatást?

Nagyon megtisztelő. Szinetár Miklóst nagyon sokra becsülöm, értékes művésznek tartom. Szavai egybecsengenek mindazzal, amit gondolok erről, fontos, hogy a főváros mellett a vidéken alkotó művészeket, művészetet is elismerjék. Szeretem Győrt, azt itt élőket, a közönséget, érzem a szeretetüket, megvan köztünk az összhang.

Rövidebb megszakítással, de mondhatjuk, hogy 1969 óta állandó tagja a győri színháznak. Miért vált ennyire fontossá a kisaföldi megyeszékhely?

A város mindig is kedves volt nekem. Édesanyám győri lány volt, itt ismerkedtek meg édesapámmal, a család nádorvárosi lakásában élek. A karrierem indulása óta mindig olyan feladatokat és megbecsülést kaptam, amelyek itt tartottak, nem kívánkoztam innen elmenni. Egy évadot játszottam a debreceni Csokonai Színházban, akkor még nem volt opera Győrött, a Bánk bánban énekeltem II. Endre szerepét. Visszajöttem, 1978-ban megépült az új színház, és ezzel együtt elindult a várva várt operaélet. Nem vagyok kalandor természet, szeretek egy helyben lenni.

Hűséges a városhoz, a mai napig aktív, meghatározó szereplője a magyar kultúrának, a társadalom számára fontos ügyekben hallatja hangját. A győri díjak, elismerések közül melyik a legkedvesebb az ön számára?

Elkényeztet a város, elnyertem a Szent László-, a Győr Kultúrájáért, valamint a Győr Művészetéért díjakat. De mind közül a legmegtisztelőbb, hogy a város díszpolgára lehetek. Kétszeresen birtoklom ezt a címet, hiszen szülővárosom, Sellye is kitüntetett ezzel.

Értékes és példamutató az a hosszú és tartalmas pálya, ami itt helyben, előttünk zajlik, és ami összefonódik a város nevével. Mi az ön legfőbb törekvése az életben?

Lehet, hogy túl teátrális leszek, ez nem más, mint a szeretet megélése. Törekedjünk arra, ne legyen bennünk ellenszenv, ne legyen bennünk gyűlölet, ne legyen bennünk harag. Ha ide eljutnánk, olyan szép és egyszerű, boldog életünk lehetne! Ezen értékek mentén mindig kiálltam, és ahol lehetett, hangoztattam is. Egyensúlyban és harmóniában élek önmagammal, békét kötöttem a világgal, annak ellenére, hogy nincs jó véleményem róla, de igyekszem elfogadni, és nem haragot táplálni magamban a körülöttünk zajló, helytelen dolgokkal szemben. Ebben a kultúrának meghatározó, híd szerepe van.

Bede-Fazekas Csaba (Fotó: Marcali Gábor)

Hitvallása megjelenik a színpadi szerepeiben is?

Ez szerencse kérdése is, hiszen gyakran előfordul, hogy az ember olyan szerepet kap, ahol nagyon ellenszenves figurát kell alakítania. Puccini Toscájában Scarpiát játszottam. Ezt a karaktert bűn lenne szeretni, mégis sikerült úgy játszanom, hogy egy újságíró azt írta, majdnem tönkretettem a darabot, hiszen nem voltam egyértelműen ellenszenves. Átsütött rajta a személyiségem, amitől ez a figura mégiscsak szeretnivaló lett, hiszen Tosca akár őt is választhatta volna Cavaradossi helyett. Végül a kritikus azzal zárta sorait, hogy az előadás legnagyobb pillanatait Scarpia hozta.

Véleménye szerint mely bariton szerepe nőtt mégiscsak össze a nevével?

A Bánk bánban Tiborc szerepét játszottam a legtöbbször. Tiborc oly korban élt, amikor nem volt irigylésre méltó dolga egy parasztnak, de mindig vannak szegények, magukra hagyottak, akiket nem karol fel a jólét. Az ilyen emberek keserve nagyon közel áll hozzám. Egyszer egy kritikus azt írta, „Tiborc én vagyok”. Szebben lehet, hogy valaki elénekli ezt a szerepet, de átéltebben, őszintébben talán senki sem tudja.

Erkel Ferenc operája mellett Verdi műveinek összes baritonszerepét is eljátszotta, melyek a legkedvesebb alakításai?

Verdi Don Carlos című operájából Posa márki szerepét nagyon szerettem, ő az, aki az igazságért, a szabadságért és a barátságért küzd. Vagy itt van a Traviatából Georges Germont alakja. Az is egy nagy átalakulás. Egy ember, aki gőgösen jön be a színpadra, családja, fia boldogságát és érvényesülését többre tartja, mint saját érzéseit, és a végén megalázva, meghunyászkodva távozik. Rájön arra, hogy más igazság is van, nem csak az, amit ő képvisel. A végére egy nagyon szeretni való, szimpatikus ember lesz belőle. Ezek mind ragyogó alakítások, lehetőségek.

A mai napig aktív, játszik a Győri Nemzeti Színház és a Vaskakas Bábszínház kiemelt előadásaiban. Otthonosan mozog a különböző színpadi műfajokban, ez mindenképpen rendkívüli.

Igen, ez nem jellemző, nem ismerek olyan operaénekest, aki prózát, vígjátékot, operettet és musicalt is játszana. Nem a kvalitások miatt, hanem mert az opera egy hangigényes műfaj. Nagy szerencsém volt, hogy mindjárt a pályám elején szembetalálkoztam azzal az elvárással, hogy énekeljek, és prózában is szerepeljek, ami egyáltalán nem volt könnyű. Az első igazgatóm, Várady György rögtön felismerte, hogy drámákban is kitűnően tud alkalmazni. A rendezők a mai napig szívesen dolgoznak velem, hála nekik nincs olyan műfaj, amiben ne léptem volna fel.

Névjegy

Bede-Fazekas Csaba (Sellye, 1933. december 25.) Kossuth-díjas magyar operaénekes, színész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Szülővárosának és Győrnek díszpolgára, számos városi kitüntetés birtokosa. 1969-től 1974-ig a győri Kisfaludy Színház tagja volt. Egy évadot játszott a debreceni Csokonai Színházban, 1975-ben pedig a győri színház magánénekese lett. Vendégművészként fellépett a Magyar Állami Operaházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban és a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a világ több operaszínpadán énekelt. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A mai is aktív művészt láthatjuk a Győri Nemzeti Színház évados előadásaiban, és meghívott művészként a Vaskakas Bábszínház kiemelt produkcióiban.
Kapcsolódó témák: #elismerés | #Győr | #Győri Nemzeti Színház | #Kultúra |
likeold
a fb oldalunkat