Hirdetés
Elismerés

Kaszás Lászlóné Kiváló Pedagógus Életműdíjat kapott

Fotó: Marcali Gábor
Földvári Gabriella
2020.09.23. 09:57

Közel negyven éven át tanított, és 16 éven át vezette a Fekete István Általános Iskolát, nyugdíjba vonulása alkalmából a napokban vehette át a Győri Tankerületi Központ által alapított „Kiváló Pedagógus Életműdíjat” Kaszás Lászlóné, Jutka néni.

Hirdetés

Tapasztalatom szerint, egy ízig-vérig pedagógus már kisgyerekként tudja, ezt a pályát fogja választani. Önnél is volt ez a „hívás”?

Általános iskolás koromban gyakran játszottam tanító néniset a babáimmal, osztálynaplóval, házi feladattal, dolgozatírással, komolyan vettem és hittem, hogy tanár leszek. Aztán középiskolásként meginogtam, közgazdasági szakközépiskolába jártam, igazgatás-ügyviteli szakon. Oroszt és németet tanultam, így szóba került, hogy a külker főiskolára jelentkezem. Közben megismertem a férjemet és ez is közrejátszott abban, hogy itt maradtam Győrben és a tanári pálya mellett döntöttem.

Hirdetés

Közel negyven évig a Fekete-iskola volt a munkahelye, mire a legbüszkébb, amit elért?

1981. szeptember 1-jén 30 elsős diáknak lettem az osztályfőnöke. Amikor először kiálltam eléjük, eldöntöttem, hogy mindig szeretni és tisztelni fogom diákjaimat. Büszke vagyok arra, hogy a pályámon humánus és emberséges maradtam, és a régi diákjaim szeretettel gondolnak rám. Megmutathattam azt is, egy általános iskolán belül is van karrierlehetőség. Elsős tanító néniként kezdtem és igazgatóként fejeztem be a pályámat. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, szükségem volt a nevelőtestületre, a mindenkori vezetőtársaimra és a családomra, akik mindig támogattak.

Úgy tudom, az újító pedagógusok közé tartozott és az élményközpontú oktatás híve volt.

A pályámat jellemzi, hogy mindig az újat, a megújulást kerestem. Igazgatóhelyettesként még inkább fontossá vált az újítási szándék, ami nem csak a tanítást, hanem a nevelési munkát is érintette: rugalmas óratervi modell bevezetése az iskolaotthonban, közösségfejlesztő foglalkozások alsó tagozatban. Igazgatóként számos pályázatot dolgoztam ki és valósítottunk meg kollégáimmal. Ezek is mind az iskola fejlődését szolgálták. A másik vesszőparipám az élménypedagógia és a projektoktatás. A mai gyerekek nem rosszabbak, hanem mások, mint a korábbi generációk. Más a gondolatviláguk, az ingerküszöbük és másra van szükségük. Ezért fontos a fejlődés mind intézményi, mind egyéni szinten.

A projektoktatás már 20 éve megjelent iskolánkban, kidolgoztam a Fekete István hetet, amelyet azóta is évente megrendezünk. A másik, a „Győr Projekt”, sikeres a tanulóink körében, szép élményeket szereznek, miközben megismerik városunkat.

Az eltelt évtizedek alatt folyamatosan fejlesztette magát, nemcsak tanított, de tanult is.

Többféle diplomát szereztem, az utolsót 53 évesen. A fejlődés magammal szemben is fontos volt. Igazgatóként úgy éreztem, hogy az egyetemen olyan komplex tudást sajátíthatok el például vezetéselméletből, pedagógiából, amely a rendszerben gondolkodásomat hatékonyabbá teheti. Ezáltal professzionálisabb vezetővé válhattam, a kollégáim munkáját is jobban tudtam segíteni. Mindig azt mondtam, hogy az igazgatói szék, egy magányos szék, óriási felelősséggel jár, a döntés az én kezemben volt, ezért nem mindegy, milyen tudáson alapszik. Az általam választott helyetteseimben megbíztam és egyetértettünk a célokban is. Utódom is ilyen ember, továbbviszi a megkezdett munkát, de biztos vagyok benne, hogy az újítás számára is fontos marad.

Milyen terveket dédelgetett a nyugdíjas évekre?

Néhány napot pihenek, házassági évfordulónk alkalmából második nászútra megyünk Harkányba. Néhány órát tartok majd az iskolában, és többféle szervezet munkájában is részt veszek. Ezen kívül szeretnék megtanulni angolul és várom, hogy nagymamai szerepbe bújhassak.

Kapcsolódó témák: #elismerés | #Győr | #Oktatás |
likeold
a fb oldalunkat