Lehet-e a „kék banánnak” is nevezett, Birminghamtől Milánóig ívelő centrumtérségen kívül hasonló sikerrégiót létrehozni az öreg kontinensen? A Gdansktól Budapestig húzódó közép-európai „bumeráng” versenyképességét miképp javíthatja egy fejlett innovációs ökoszisztéma? Hogyan lehetne egységes és támogató jogi környezettel élénkíteni a startupok világát? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Külgazdasági és Külügyminisztérium pályázatára írt dolgozatában dr. Stipkovits Tamás, a győri Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója, mellyel kategóriájában első helyezést ért el.

Idén tavasszal hirdetett pályázatot a Külgazdasági és Külügyminisztérium a Visegrádi Együttműködés (V4) fejlesztésének további lehetőségeit bemutató, tudományos igényességgel megírt dolgozatok kidolgozására. A publikációkat négy témakörben – a globalizáció, a biztonságpolitika, a fenntarthatóság és a versenyképesség területein – adhatták le a jelentkezők. Utóbbi kategóriában indult és végül első helyezést ért el dr. Stipkovits Tamás, a Széchenyi István Egyetem doktorandusza.

„Eddigi pályafutásom során mindig a jog és a gazdaság határterülete érdekelt elsősorban. PhD-disszertációmban a startupok jogi megítélésével foglalkozom, azaz hogy a jog – elsősorban a társasági jog – hogyan kezeli ezt a szokatlan vállalkozási formát, és a megfelelő szabályozás miként segíthetne abban, hogy ezek a társaságok minél sikeresebbek legyenek, s ezáltal az egész innovációs ökoszisztéma fejlődjön” – mutatott rá a témakör kapcsán eddig keveset emlegetett, izgalmasnak tűnő aspektusra az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola hallgatója.

Mint dr. Stipkovits Tamás megjegyezte, két oka volt, hogy elindult a Külgazdasági és Külügyminisztérium V4-es pályázatán. Egyrészt lelkesítő feladatnak találta, hogy a „kék banánként” emlegetett európai centrumtérség mellett a közép-európai bumerángnak is nevezett, Gdansktól Budapestig húzódó, lényegében a „Visegrádi Közösség” által lefedett régiós együttműködés versenyképességét vizsgálja, illetve ennek előmozdítására tegyen javaslatot a V4-ekben rejlő innovációs ökoszisztéma fejlesztése által. Másfelől a kutatási területe egyébként is a startupokra fókuszál, és gondolta, miért ne köthetné össze a kettőt.

„Azt az elméleti lehetőséget vizsgáltam, hogy van-e értelme közös innovációs ökoszisztémáról beszélni a »Visegrádi Közösség« esetében. Van egy közös gazdasági, kulturális, társadalmi adottság, egy hagyományos, évszázadokra visszanyúló országok közötti szövetség, amely az Európai Unió dinamikusan fejlődő térsége, s amelyben óriási potenciál rejlik” – fejtette ki a doktoranduszhallgató, majd részletezte is eredményeit.

„SWOT-analízissel vizsgáltam a V4 innovációs ökoszisztémában rejlő erősségeket, gyengeségeket, lehetőségeket és veszélyeket. Az egyetemi erőforrások rendelkezésre állnak a régióban, ugyanakkor a kockázati tőkepiac lényegében hiányzik. A jogi környezet sem túl kedvező az induló vállalkozások számára, ezen javítani szükséges. Ugyanakkor felfoghatjuk a lokális régiót egy gyorsítópályának is. A lengyelekkel együtt meglehetősen nagy piacról beszélünk, így tesztelhetőek lennének azok a megoldások, amelyeket például a spinoff cégeink kínálnak. Ha itt meg tudjuk osztani egymással a tudásunkat és sikeresek tudunk lenni, akkor egy nagyobb ligában is érvényesülhetünk” – sommázta megállapításait a szerző, aki azt is hozzátette, hogy javaslatai között megtalálható a fentieken túl közös jogszabályi definíciók, közös programok és közös kockázati tőkealapok létrehozása is.

A dolgozat írása közben az is felmerült, hogy a 21. században milyen funkciója van egy egyetemnek. A quadruple helix modell négy szereplőt azonosít – a kormányzat, a felsőoktatás, a vállalatok és a civil szféra együttműködéséből születhet sikeres innovációs ökoszisztéma, egyben prosperáló gazdasági térség. Itt az egyetem szerepe már nem csupán az oktatásra és kutatásra korlátozódik, hanem valamiféle társadalmi-gazdasági szerepvállalás történik, például az iparnak ajánlott szolgáltatások (laborvizsgálatok, tanácsadás, célzott kutatások) formájában. Dr. Stipkovits Tamás felidézte Etzkowitz elméletét, aki akadémiai forradalmakról beszél. Az első az volt, amikor az oktatás mellett kutatni kezdtek az egyetemek, a második pedig most zajlik a szemünk előtt, amikor a vállalkozó egyetem nyit az üzleti élet felé.

„Az új idők új szeleire Győrben kifejezetten fogékonyak. Pozitívnak tartom, hogy a Széchenyi István Egyetem erre az újszerű megközelítésre ilyen intenzíven reagál. Az intézmény döntő szerepet vállalt abban, hogy a régióban innovációs ökoszisztéma jöjjön létre. Ebben óriási előny, hogy ideális a méretünk, közel vagyunk egymáshoz, így könnyen tudunk együttműködni. Jómagam is úgy kerültem bele a startup-vérkeringésbe, hogy felfigyeltem a különböző rendezvényekre, és én is aktív látogatója lettem a Spinoff Klubnak, ahol találkozhattam a többi témában jártas szakemberekkel” – emlékezett vissza dr. Stipkovits Tamás, akit arról is kérdeztünk, hogy jogászként milyen volt gazdasági témában kutatni.

„Valóban ki kellett mozdulnom a komfortzónámból, ami kihívás volt. Ezt úgy orvosoltam, hogy én magam is sok mindennek utánanéztem, valamint megkerestem különböző oktatókat, szakembereket, hogy jól értelmezem-e az olvasottakat. Ugyanis nem elég csak a könyvet elolvasni. Polányi Mihály szerint kétféle tudás létezik, az explicit és a tacit. Az explicit az, ami a könyvben le van írva, azt meg lehet tanulni. A tacit viszont íratlan, azt a mestertől kell ellesni. Szerencsére készséges kollegákhoz tudtam fordulni, akik áthidalták ezeket a hiányosságokat” – fogalmazott a nyertes pályamű szerzője, aki köszönetet nyilvánított munkatársainak.

Elsőként említette témavezetőjét, dr. Vermes Attilát, valamint dr. Glavanits Juditot, akinek a kockázati tőkebefektetésekről írt műve fontos támpont volt számára. Háláját fejezte ki dr. Szalay Gyulának, egykori principálisának, aki az ügyvédi munka mellett is érdeklődéssel kísérte tudományos törekvéseit. Dr. Hulkó Gábor a cseh és lengyel kutatókkal kötötte össze a szerzőt, és itt jegyzendő meg dr. Berta Miklós is, akinek cseh–magyar tudományos kapcsolatai szintén óriási támaszt jelentettek. A Menedzsment Campus oldaláról fontos kiemelni dr. Dőry Tibort, dr. Rámháp Szabolcsot és Dósa Gábort, akik nagymértékben hozzájárultak a dolgozat elkészültéhez. A sikerben támogató szerepet vállalt dr. Tóth Árpád és dr. Hajdu-Smahó Melinda is. A Sentry Node tagjai (Suta Alex, Krecht Rudolf és Makó Norbert) az empirikus megközelítésben nyújtottak segítő jobbot, a győri startup ökoszisztéma részéről pedig Szabó Krisztián válaszolt a szerző megkeresésére.

„Óriási köszönettel tartozom mindenkinek, aki bármilyen módon orientált a munkám során. A hosszú névsorból is látszik, a Széchenyi István Egyetemen pezsgő és támogató tudományos-szakmai közösség létezik, amely a tudományterületek közötti szinergiákat képes kihasználni. Jómagam is tudtam erre építkezni a kutatásom során, amiért szerencsésnek érzem magam” – zárta szavait a díjazott PhD-hallgató.

Szöveg és forrás: Széchenyi István Egyetem