Nyílt órát hirdetett a Széchenyi István Egyetem Apáczai-kara, melynek vendége Somogyi Györgyné Márta volt.
Somogyi Györgyné Márta a Nemzetközi Tanulmányok és Kommunikáció Tanszék 3. évfolyamos tanító szakos, német választott műveltségterületű hallgatóinak beszélt az Afrikában és Amerikában szerzett tapasztalatairól. A nyílt órát Görcsné dr. Muzsai Viktória egyetemi docens a tantárgy pedagógia kurzus keretében hirdette meg.
Somogyi Györgyné Márta győri iskolákban tanított két évtizeden át, és Algériában, Mexikóban, majd az USA-ban (Texas) szerzett szülőként, gyakorló pedagógusként, nyelvtanárként élményt, személyes tapasztalatot a különböző kultúrákban működő iskolarendszerek gyakorlatáról.
Algériában gyermekei alsó tagozatos osztályba jártak, Mexikóban a középiskolai oktatást, Texasban az egyetemi képzést látta szülői szemmel, míg az utóbbi 10 évben austini állami általános iskolákban, és vasárnapi iskolában gyakorló pedagógusként dolgozik. Idősebb lánya, Réka spanyol nyelvű magániskolát működtet óvodáskorú gyerekeknek, a fiatalabb Csilla pedig elismert divattervező lett.
Görcsné Dr. Muzsai Viktória köszöntötte az előadót.
„A pécsi tanárképzőn, magyar-orosz szakon végeztem, férjem agrármérnök, óvári gazdász. Vállalkozó kedvünk volt, meg akartuk mutatni, hogy külföldön is érvényesülni tudunk. Így indultunk neki a nagyvilágnak. Algériában kaptuk meg az első lehetőséget, a ’80-as években agrárszakembereknek hirdettek munkalehetőséget az afrikai országban, és a francianyelvtudást feltételül szabták. 1983-ban nyarán indultunk el a hosszú útra autóval, a kislányaink öt és hat évesek voltak. A marokkói határnál egy kisvárosban vártak minket, és három összefüggő, az ottani életmódot jól mutató kifejezést tanultunk meg az első napokban: Rendben van. Lassan-lassan. Majd holnap” – kezdte élménybeszámolóját Somogyi Györgyné. Előadásából egy változatos, kalandos életút bontakozott ki.
Abban az időben, amikor kijutottak, Algériában 6-tól 15 éves korig tartott a tankötelezettség. A lányok 44 fős osztályba kerültek. Naponta három órát tanultak arabul, hármat franciául. Délutánonként pedig Márta tanította őket írni, olvasni, számolni magyarul. Nagyon jól vették az akadályt, hogy egyszerre két idegen nyelv szakadt rájuk. Az elsajátított francia nyelvet később is kiválóan tudták használni. Réka, miközben Texasban tanult az egyetemen, Franciaországban lehetett cserediák.
A család 1985-ben tért haza Magyarországra, majd hat évvel később kerekedtek fel újra. Személyes ismeretségen keresztül egy „ranch”-on várták őket a Karib-tenger térségében, ahol a gazdaságot és hetven munkást kellett irányítani. A „rendben”, a „lassan-lassan” és a „majd holnap” ott is megszokott szófordulat volt. A lányok akkor már a középiskola előtt álltak, és ismét gyorsan vették az újabb nyelvi kihívást, a spanyolt. Matematikát, történelmet, spanyol nyelvet és irodalmat, állampolgári ismereteket, informatikát, valamint a biológiát, fizikát és kémiát összevonva, természettudományként tanulták az iskolában. Érettségi nincs Mexikóban, helyette havonta írtak dolgozatokat. Mivel a mexikói és a texasi egyetemeken hasonló nagyságrendű volt a tandíj, az USA-t választották, és a lányok az austini egyetemen tanultak tovább.
Ez pedig azt jelentette, hogy az arab, a francia, a spanyol után újabb intenzív nyelvtanfolyam, ezúttal az angol következett. Réka külkereskedelmet, Csilla belsőépítészetet tanult. A szülők még maradtak Mexikóban, a lányoknak pedig minden évben tanulói vízumot kellett igényelniük, és plusz egy évet kaptak arra, hogy gyakorolhassák a szakmájukat. Réka férjhez ment, Csilla pedig „visa lottery-n” nyert zöldkártyát, így a diploma megszerzése után is az államokban maradhattak, és miután megkapták az állampolgárságot, a szüleik is utánuk mehettek.
Réka az üzleti karriert választotta, három gyerekük született, majd elvégezte a tanárképzőt, és most van egy spanyol nyelvű magánóvodája. Önkéntes duzzogó sarokkal, ahová elvonulhatnak a gyerekek, és amikor úgy érzik, visszatérhetnek a csoportba. Csilla divattervezést tanult és keresett tervező lett, egyéni stílusú, saját kollekciója van és butikja Austinban.
„2006-ban kerültünk át mi is Texasba, a lányaink után, most az egész család Austinban él. Elfogadták a diplomámat, taníthatok. Van egy internetes szisztéma, a tanárok jelezhetik egy rendszerben, ha helyettesíteni kell őket. Hagynak egy tervet, hogy mit kell elvégezni. Az a nehézség benne, hogy az ember gyakran akkor látja először a gyerekeket, a termet, de működik a dolog. Főleg kéttannyelvű, spanyol-angol tagozatos iskolákba járok helyettesíteni, huszonkét intézménybe” – részletezi Márta, aki elmondhatja magáról, hogy tanított is a nagyvilágban, és tanult is a nagyvilágtól, a különböző kultúrákból. Az őt hallgató diákok pedig megérthették, hogy a nyitottság, a befogadás képessége építi az embert.
Fotó: Májer Csaba József
Nyerges Csaba/ Széchenyi István Egyetem