Csillagszedő Márió a bábszínházban

Két mai, átlagos család életét mutatja be a Vaskakas Bábszínház új darabja, a Csillagszedő Márió. Gyerekszerelem, gyerekdráma, humor – megjelennek a mindennapi örömök és bánatok. A rendezővel, Tengely Gáborral beszélgettünk. Premier: vasárnap 11 órakor.

Kiss Ottó kortárs költő gyerekverseiből áll össze a darab. Miért fontos kortárs alkotót bevinni a bábszínházba?

Minden bábelőadás egy kortárs új magyar dráma. A líra megjelenése egyrészt azért fontos, mert a gyerekeknek a későbbiekben sok dolguk lesz vele, hiszen ezt fogják tanulni. Ha időben kapnak egy dózist a kortárs költészetből, könnyebb lesz majd befogadni Petőfit és Aranyt például. Másrészt a kortárs gyerekköltészet aktuális problémákat fog meg és azokat próbálja kozmikussá tágítani. Kiss Ottónak ez jól sikerült, általános, de magyar problémákkal foglalkozik. Fontos, hogy azoknak a gyerekeknek készüljön az előadás, akik azt akkor és ott nézik. Mindennapi dolgokat boncolgat a darab az ovis játékoktól kezdve a családi drámákig.

A kislány szereplő például világgá megy és doktor nénihez. Megjelenik a válás, a szerelem. Miről szól, milyen kérdéseket tesz fel a Csillagszedő Márió?

Négy könyvből indultunk el: a Csillagszedő Márióból, A nagypapa távcsövéből, A régi holmikból és az Emese almájából. A Csillagszedő Márió egy kislány szemszögéből mutatja be a világot. Az Emese almája ennek a párdarabja, kisfiú szemszögéből láttat. A nagypapa távcsöve a nagyszülőkkel való viszonyra világít rá, A régi kincsek pedig olyan ritmikus verseket tartalmaz, melyekre szükségünk volt az előadás szövetének felépítésekor. Két családot mutatunk be, az egyik jómódúbb, és válás történik. Azzal foglalkozunk, hogy mit okoz ez a két gyerekben. A másik egy szegényebb család, ott a nagyszülőkkel van szoros viszony. Itt a nagypapa meghal. Közben a két gyerek erős barátságot köt, amit nevezhetünk a felnőtt agyunkkal szerelemnek. A mindennapi örömök, bánatok, a gyász hétköznapjai jelennek meg. Nem azt mutatjuk meg, hogyan fekszik a kórházban a nagypapa, hanem hogy mi van előtte és utána, hogyan lehet ezzel a helyzettel valamit kezdeni, milyen kérdéseket tesz fel egy gyerek, hogyan lehet továbblépni ezen vagy azon, ha apu elköltözik otthonról. Hiszen utána is van élet, boldogság, csak másfajta. De happy endes az előadás. Stilizált térben, egyszerű képekkel, bábokkal játszunk, melyek gyerekrajzok alapján készültek, ezek is azt a gondolkodást követik, ami az óvodás, kisiskolás gyerekeknél jellemző. Négy – éves kortól ajánlom, de bátran lehet nagyobbakat is hozni rá.

Miért fontos a halálról beszélni a gyerekekkel?

Gyorsan felmerül bennük, mi lesz akkor, ha valaki nincs, hova kerül és mi van utána. Nagyon fontos, hogy mindenről beszéljünk a gyerekekkel, a bábszínháznak is ez a feladata.

A gyerekrajzokon túl mi erősíti még a látványt?

Érdekes díszlet: forgószínpadra épült játszótér. Gondolkodásra serkenti a nézőket, és jobban bevonja képzeletüket a játékba. Az egyszerűségben rejlik valami költészet, mint amikor kap az ember egy színezőt, mi is ilyesmit csinálunk ezzel a puritán színpadképpel. Kákonyi Árpád elismert zeneszerző nagyon izgalmas zenét írt az előadáshoz. Komolyan kisakkozott zenei logika mentén haladunk előre.

Vasárnap új színészek is bemutatkoznak.

Igen, Rácz Panni, Csillag Botond, Gergely Rozi és György Zoltán Dávid. Csodálatos élményem van velük, iszonyú jók. Izgulnak, hogy mit fognak szólni a győri gyerekek hozzájuk. Nagyon remélem, hogy jó találkozás lesz mind a két fél részéről.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor