1895. október 22-én jelentette a Győri Közlöny, hogy előző nap a városunkba látogatott a város és a vármegye volt főispánja, Batthyány Lajos gróf, fiumei kormányzó. Mártír miniszterelnökünk közeli rokona 1860-ban látta meg a napvilágot Győr vármegyében.
Jogi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Párizsban végezte. 1882-ben feleségül vette Andrássy Gyula gróf lányát, Ilonát, majd visszavonult gazdálkodni Ikervárra. A következő évben Ferenc József császár Győr vármegye főispánjának nevezte ki. Mint lokálpatrióta, megszerette a várost, így polgárság körében is kivívta tiszteletét és népszerűségét. 1892-ben Fiume kormányzójává nevezték ki.
1895-ös látogatását egész napra tervezte. A délelőtti gyorsvonattal érkezett Győrbe Ikervárról. Ezután kíséretével Laszberg gróf főispánhoz és onnan a Vigadóba hajtatott, ahol a tűzoltóünnepélyen elnökölt. A díszközgyűlés után a megyeház nagytermébe volt hivatalos, ahol harsány éljenzés fogadta a kormányzót. Zechmeister Károly kir. tanácsos polgármester rövid, hatásos beszéd kíséretében átnyújtotta számára a díszpolgári oklevelet, a legnagyobb kitüntetés okmányát, amit város polgársága adhat.
A tűzoltók bankettje és gyakorlata után Batthyány Lajos gr. kíséretével bekocsikázta a várost és kihajtatott az új közkórházba, amely nagyon megnyerte tetszését. A szemle alatt bejelentette, hogy 500 Forintot adományoz az intézmény javára. Este a színházba megtekintette a „Szép Meluzina” darabot, amelyről elismerőleg nyilatkozott. Ezután ő mesélt Fiuméról és az „igazi tengerről”. Batthyány éjfél előtt megköszönte a polgármesternek a szíves kalauzolást, majd elbúcsúzott a város előkelőségeitől.
Búcsúzkodás után az állomáson még egyszer visszafordult a harsány lelkes éljenkiáltásra, amely útjában kísérte.Kormányzói tisztségéről 1896 őszén mondott le, majd Győr városa országgyűlési képviselőjévé választották. Munkásságának elismeréseként császári és királyi kamarás valamint belső titkos tanácsos lett. 1904-ben ifj. Andrássy Gyulát követve kilépett a Szabadelvű Pártból és az 1905-ös választásokon az Andrássy-féle disszidensek programjával nyert parlamenti mandátumot. A csoport a választások után politikai párttá szerveződött Országos Alkotmánypárt néven.
Mikor pártja egyesült a Nemzeti Munkapárttal, ő nem lépett át, hanem pártonkívüliként politizált tovább. Az 1905-1906-os magyarországi belpolitikai válság idején életre kelt tulipán-mozgalom egyik meghatározó személyisége és az Országos Tulipánkert Szövetség elnöke lett. A első világháború végét követően visszavonult az aktív politizálástól, de a főrendiháznak tagja maradt.