1895. szeptember 19-én a Dunántúli Hírlapban olvashattunk arról a hírről, hogy Ferenc József uralkodó különvonata áthaladt városunk vasútállomásán.

Alig öt percig állt csak a szerelvény azon a kedden délután a pályaudvaron, amely őfelségét, a királyt vitte Kis-Czellbe. De ez a rövid idő is elegendő volt arra, hogy szeretett királyunk meggyőződjék a győri közönség lelkes hódolatáról és hűséges ragaszkodásáról. Pedig jól tudták, hogy a hadgyakorlatokra siető uralkodó nem fogja megszakítani az útját Győrött, sőt talán ki sem száll a kupéjából, mégis ezrével tódult ki a pályaudvarra.

A peron belső részét előkelő hölgyek és urak foglalták el, akik szorongva bár, de türelmesen vártak a Bécs felől érkező külön vonatra. A Baross-hídon pedig több ezernyi tömeg gyűlt össze. A sínek mentén vasúti tisztek állottak, a peronon pedig nyolc díszegyenruhás rendőr. Hivatalos személyiségek azonban nem jelentek meg, mert a főispán tudakozódására illetékes helyről arról értesítették, hogy őfelsége mindennemű hivatalos fogadtatás mellőzését óhajtja. Csupán a helybeli katonaság részéről jelent meg Rupprecht alezredes, de ő sem díszben, hanem tábori egyenruhában.

A szerelvény 4 óra 21 perckor robogott be az állomásra, amely négy szalonkocsiból állott. A vonatot Ludvigh főfelügyelő vezette. Ferenc József a középső díszes szalonkocsiban utazott, melynek oldalfalát a Habsburgok czímere és arany F. J. monogramok díszítették.

Megpillantásakor ezer és ezer torokból tört ki a viharos kiáltás: „Éljen a király!” Őfelsége az ablakhoz lépve katonás szalutálással köszönte meg a meleg és zajos ovácziót, mely folyton megújuló éljenzésben nyilvánult meg. Mikor a vonat megállt, őfelsége és hadsegéde, gr. Paar Ede leszállottak, közvetlen a málhacsarnok előtt, ahol már nem állott a közönség.

A honvéd tábornoki egyenruhában utazó király könnyedén szállott le a kocsiról és sem testtartásán, sem arczán nem látszottak meg legutóbbi nagy utazásának fáradalmai. Az egészen megszürkült szakáll és bajusz még élénkebbé teszi arczszínének üdeségét, mely elárulja, hogy felséges urunk a legjobb egészségnek örvend. Amint leszállott, Rupprecht alezredes sietett hozzá, és jelentést tett a Győrben állomásozó katonaságról.

Őfelsége néhány kérdést intézett hozzá a Győr vidékén folyó gyakorlatokra nézve, és a válasz után visszatért a kabinjába. Még néhány percz telt el, amíg a vonatot elindították, és ezalatt őfelsége több ízben barátságos mosollyal köszönte meg a ki-kitörő éljenzést. Csöngetés nélkül indult meg a vonat, és a közönség lelkes éljenekkel és karlengetéssel búcsúzott el szeretett uralkodójától.