1778. október 25-én hunyt el Győrben Istvánffy Benedek zeneszerző, karnagy, a barokk zene hazai kiválósága. Nevét ma alig ismerjük, pedig a győri székesegyház egykori karnagya a XVIII. század legjelentősebb magyar komponistájaként nemzetközi hírnévre is szert tett.

Istvánffy 1733-ban, Győrszentmártonban (ma: Pannonhalma) látta meg a napvilágot a Széchényi-család helyi kisnemesi származású orgonistájának fiaként. Az ő támogatásukkal végezte tanulmányait a soproni jezsuita gimnáziumban, amelyért levélben fejezte ki a háláját: „Köszönöm, hogy oly számos költséggé által tanulásig végezvén kenyeremet kereshetem”

Az iskola elvégzése után gróf Széchényi Antal nagycenki kastélyában lett orgonista, mint egykor az édesapja. A következő esztendőben, 1764-ben, feleségével, Kőmives Katalinnal Győrbe, a mai Apáca utca 5. számú házba költözött. Egyetlen gyermekükről maradt fenn híradás, az 1756-ban született Franciskáról, aki apja halála után annak utódjához, Krajtsovics Andráshoz ment feleségül.

Istvánffyt hamarosan kinevezték a székesegyház orgonistájának és karnagyának, amelye posztot egészen a haláláig betöltötte. Zichy Ferenc püspök így írt róla a meghhallgatás után:

„Elérkezett hozzám szerentséssen Istvánffy Benedek Úr és jeles tudományárul való próbáját háromnál sok ahoz értőknek jelenlétével, ugy az Templomban is ditséretessen és mindnyájok approbatiojával meg tette.”

Az új karnagy komponálásaira nagy hatással volt Joseph Haydn munkássága. „Fenséges énekkari és zenekari muzsikát az itteni káptalan succentora és karmestere a zeneművészet összes szabályainak megfelelően szerezte, és számos kiváló művész közreműködésével mindenki teljes tetszése mellett vezette”.

A püspöki vizitáció rögzítette a zenészek kötelességeit, részletesen felsorolva azokat az ünnepeket, amikor ünnepélyes misét kellett szolgáltatniuk. Közben a jezsuita templomban is sokszor zenélt, és a rend feloszlatását követően, 1773 és 1776 között hivatalosan is az épület templom ének- és zenekarának volt a vezetője. Hivatali ideje alatt sokszor panaszkodott arra, hogy a neki kiutalt fizetés nem fedezi a költségeit.

Istvánffy 1778 nyarán előbb elveszítette szeretett feleségét, majd alig két hónappal később, negyvenöt évesen maga is követte őt a sírba. Életművének nagy része megsemmisült, vagy elkallódott, két zenekarkíséretes miséjének – köztük a Schola Hungarica – és öt motettájának eredeti példányait azonban ma is a székesegyházban őrzik.