1931. április 9-én hunyt el a híres győri rendőrfőkapitány és zeneszerző, Angyal Armand, az „elesettek és üldözöttek pártfogója”. A Sopron megyei Eszterházán látta meg a napvilágot 1853-ban. Édesapja a hercegi uradalom gazdatisztjeként kereste a kenyerét.

Armand a győri bencés gimnáziumban végezte a középiskolát, majd a Királyi Jogakadémián folytatta tanulmányait, amelyet a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen fejezett be, és szerzett ügyvédi oklevelet. Angyal kezdettől tevékeny szerepet vállalt Győr társadalmi életében.

A Rába-szabályozó Társaság jegyzőjeként, a tósziget-csilizközi járás szolgabírájaként, 1888-tól pedig három évtizeden keresztül városunk rendőrfőkapitányaként szerzett hírnevet. A város több bizottságának is tagja volt, kettőt pedig ő maga vezetett: a bordélyügyi bizottságot és a cigány bizottságot.

Utóbbi legfőbb célja volt, hogy a vándorló életmódot folytató helyi romákat letelepítsék és a vajdájukkal való együttműködés során beintegrálják őket a győri polgárok közé. Ebből a célból kaptak a várostól 200 négyszögöl ingyen telket az újvárosi Mákos dűlőben.

A házépítéshez 1000 korona építési segélyt kaptak, melyet 5 év alatt kellett visszafizetni. A cigány bizottság ajánlására télen a hókotrást és a szemét elhordást kizárólag csak győri illetőségű romák végezhették, így rendszeres jövedelemhez jutva gondoskodhattak maguk és lovaik élelmezéséről.

Történt egyszer, hogy Budapestről két tucat cigány származású ember érkezett illegálisan a győri vasútállomásra. A rendőrfőkapitány személyesen ment ki eléjük, majd megkérdezte a vajdájuktól, hogy mi a szándékuk. Az ismeretlen erre visszakérdezett, hogy kivel is van dolga.

A főrendőr nem titkolózott, elárulta a nevét: „Angyal vagyok”. Mire a vajda nevetve vágta rá: „Hiszi az ördög”. Miután beszállították őket a városházára, a főkapitány táviratot küldött budapesti kollégájának: „A cigányokat letartóztattam. Győr szab. kir. város jóvoltából rabkoszton tartottam őket: Fogjot esznek és pezsgőt isznak”.

Angyal Armand nem csupán a közigazgatás terén, a zenei életben is maradandót alkotott. Már joghallgatóként a Jogász Dalkör karnagyaként jeleskedett, később pedig több száz dalt, kórust, rapszódiát, zongoraetűdöt, sőt még operát is szerzett.

Vajda Emillel együtt alapította és szerkesztette a Magyar Lant c. folyóiratot. Akik őt ismeretlenül felkeresték a hivatalában, azoktól rögtön azt kérdezte, hogy hatósági ügyben, avagy dalos kedvükben keresik.

Önfeláldozó tevékenységének elismeréséül Angyalt XIII. Leó pápa a Szt. Gergely-rend lovagjává avatta. A proletárdiktatúra ugyan elmozdította állásából, és nyugdíjba is vonult, de megbecsült ügyvédként egészen a haláláig tovább praktizált.