1901. március 7-én Győrben látta meg a napvilágot Lakatos Kálmán építész, akinek talán a legfontosabb szerepe volt abban, hogy a II. világháború utáni romeltakarítást követően újjáépüljön szeretett szülővárosa. Végül mégis az Újvilágban lelt menedékre a politikai csatározások elől.
Olyan ikonikus győri épületek tervezése fűződik a nevéhez, mint a régi színház (ma Bartók Béla Művelődési Központ), a Híd utcai rendelőintézet, az egykori Rába Mozi (ma Richter terem) vagy a hatemeletes lakóház a Szent István úton.
Lakatos korengedménnyel érettségizett a Révai Gimnázium elődjében, a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában, majd 1927-ben a József Műegyetem Építészmérnöki Karán diplomázott. 1933-ban visszaköltözött szülővárosába, ahol munkatársaival együtt elsősorban Bauhaus stílusban tervezett középületeket és társasházakat egyaránt.
A II. világháborút követően az addigra már rangos hírnevet szerzett építészt új városrendezési tervek elkészítésével bízták meg. A később megalakuló állami tervezővállalatok várostervezési jogosultságának felosztásakor egyedül Győr kapott helyi irányítási jogokat.
Lakatos legjelentősebb elképzelését – hogy a régi vasúti pályaudvart Szabadhegyre helyezik át, és a helyét beépítik – azért seperték le az asztalról, mert az 1950-es években még állandó volt a félelem a nyugati hatalmak esetleges légitámadásaitól, ezért az állami lakásépítéseknél légoltalmi pincék építését is elrendelték. Mégis mégis jelentős szerep jutott Lakatosnak a város újjáépítésében.
Többek között Weichinger Károly pályázati tervét követve – a Fehér-vári út északi irányú meghosszabbításával – az észak-déli forgalmi tengelyt az új Duna-híd vonalára helyezte.
A Győri Tervező Vállalat főmérnökeként gyakran kilincselt minisztériumi ismerőseinél, hogy nagyszabású terveit megvalósíthassa, de „politikailag nem volt túl megbízható” ahhoz, hogy mindenben szabadkezet biztosítsanak neki. Szakmai elhivatottságát és hozzáértését azonban senki sem vitatta. Ennek eredményeképpen 1955 márciusában II. fokozatú Ybl Miklós-díjjal tüntették ki.
Amikor 1956 októberében kitört a forradalom, Lakatos is nagy reményekkel tekintett a jövő felé. A szovjet csapatok bevonulása után azonban nem maradt más választása, mint hogy sok ezer sorstársával együtt először Bécsbe, majd az Egyesült Államokba emigráljon.
Új hazájában azonban sehogy sem találta a helyét, és egy évvel később egy New York-i kórházban örökre lehunyta a szemét. 1996-ban Győr város közgyűlése posztumusz 56-os jubileumi emlékéremmel tüntette ki.