1821. március 29-én látta meg a napvilágot Kapuvár híres szülöttje, és kórházának névadója, Lumniczer Sándor, az 1848/49-es szabadságharc jeles katonaorvosa. Apja, Lumniczer József, az Esterházy uradalom jószágigazgatója, nagyapja, Lumnitzer István pozsonyi főorvos, nagybátyja pedig Schoepf-Merei Ágost a magyar gyermekorvoslás megalapítója volt.

Iskolai tanulmányait többek között Kőszegen, Sopronban, majd a pesti és bécsi orvosi egyetemeken folytatta. Semmelweis Ignáchoz személyes jóbarátság fűzte, de magát a nagy Liszt Ferenc zeneszerzőt is ismerte, sőt még karikatúrákat is készített róla.

Az orvosi sebészmesteri diploma megszerzése után Európa legmodernebb sebészeti intézeteiben: Berlinben, Zürichben, Londonban és Párizsban szerzett tapasztalatokat. Kitűnően beszélt németül, franciául és olaszul is.

Az ifjú Lumniczer dr. Balassa János mellett tanulta ki szakmája csínját-bínját. Mindennél jobban érdekelte az akkoriban még gyerekcipőben járó plasztikai sebészet – korabeli szóhasználatban: képlő sebészet – hazai fejlesztése, amelyet aztán először tábori sebészként, majd zászlóalj-főorvosként, végül pedig érdemei elismeréséül törzsorvosként az időközben kitört szabadságharc sebesültjein maga is alkalmazhatott. „[…] tagcsonkitásokban szerencsésen járt el, ’s ott a’ legsúlyosabban megsebesülteket és betegeket orvoslása alá vállalván”

Mindamellett, hogy Görgey Artúr seregében részt vett a téli és tavaszi hadjárat szinte valamennyi csatájában, Markusovszky Lajossal együtt ők alakították át az egyetemi sebészeti és szemészeti klinikát honvédkórházzá. Még akkor sem hagyott fel hivatásával, amikor megkapta a kolerát. A világosi fegyverletételt követően büntetésként lefokozták betegápolónak, és besorolták az osztrák hadseregbe, de ugyanolyan lelkiismerettel végezte új munkakörét, mint korábbi hivatását.

A rémuralom lazítását követően Lumniczer részese lett az újból megélénkülő orvosi közéletben, nyakcsigolyatörésekről, ficamokról, a „hasbalövetés”-ről, sebészeti és nőgyógyászati beavatkozásokról szóló tudományos munkái sorra jelentek meg az 1857-ben alapított Orvosi Hetilapban. Az Orvosegyület elnökeként sem hagyott fel egyetemi tanári állásával, és részt vette a közegészségügyi törvényjavaslat kidolgozásában.

Sebészi gyakorlatában Magyarországon elsőként alkalmazta a Lister-féle antiszeptikus sebkezelési eljárást. Legfontosabb találmányát, az ún. Lumniczer-féle érfogót a mai napig alkalmazzák a sebészeti beavatkozásoknál. Kezdeményezésére létesítettek Budapesten Semmelweis székházat. A házavató ünnepségen azonban súlyos tüdőbetegsége miatt már nem tudott részt venni. 1892. január 30-án, Budapesten érte a halál. A Mező Imre úti temetőben helyezték örök nyugalomra a ’48-as hősök között.