1824. január 24-én, a reformkor hajnalán látta meg a napvilágot a czakóházi és dőri család téti birtokán Gyapay Dénes egykori országgyűlési képviselő.

Tanulmányait a bencés gimnáziumban és a Győri Királyi Tudomány-Akadémián végezte, majd ügyvédként vett részt a megye nemesi családjainak összeírásában. 1843-ban saját költségén utazott az a pozsonyi országgyűlés írnoki választmányára. Ott pedig beválasztották a fiatal megyei értelmiségiekből álló, radikális Győri Tízek csoportjába, melynek vezetője barátja, Lukács Sándor volt.

Gyapayt az 1848. márciusi pesti forradalom híre is Pozsonyban érte. Másnap már őt is a népgyűlés tagjai között találjuk, és lelkes résztvevője lett a követválasztás előkészítésének. Nem kis szerepet játszott abban, hogy Győr vármegye két radikális képviselőt is küldhetett az Országgyűlésbe.

Még ezen a nyáron elkezdte megszervezni városunkban a nemzetőrséget, majd honvédszázadosként csatlakozott Perczel Mór tábornok hadtestéhez. Buda felszabadulását követően Lukács Sándor megyei kormánybiztos őt nevezte ki első helyettesének.

A város osztrák kézre kerülése után menekülnie kellett, hiszen Haynau hatóságai valóságos hajtóvadászatot indítottak ellene. Egy korabeli beszámoló szerint a bevonuló cs. kir. csapatok Gyapay Dénest igen keresték.

A következő időszak meglehetősen homályos az életében. Egyesek szerint a komáromi erőd feladása után sógora lábatlani birtokán bujdokolt, majd menlevéllel külföldre emigrált. Ma sem tisztázott, hogy mikor tért haza.

Az azonban biztos, hogy magával hozta és átadta a győri hatóságoknak azt a pecsétet, amit a megye 1848-ban használt, és amit ő rejtegetett az önkényuralom ideje alatt. 1859-ben vette feleségül zombori Lippay Malvint, de házasságuk gyermektelen maradt.

Az 1861-es parlamenti választásakor teljesen mellszélességgel állt ki az 1848-as törvények maradéktalan visszaállítása és új választások kiírása mellett. Ezt követően azonban Gyapayval nagyot fordult a világ.

Belátva a teljes ellenállás életképtelenségét, 1867-ben tagja lett a Deák-pártnak, és elfogadta a kiegyezést. Később a megye másodalispánjaként egyre inkább jobbra húzódott a párton belül. Amikor pedig alispánná választották, a centralizmus híveként nyílt politikai támadást intézett egykori 48-as bajtársai ellen.

Mindemellett egyik leghangosabb kezdeményezője volt a Duna, Rába, Rábca szabályozásának és a belvizek elvezetésének. Újabb fordulatként 1884-től, a péri kerület képviselőjeként megint a mérsékelt ellenzék táborában találjuk. Élete alkonyán Gyapay visszavonult dénesházi birtokára, amit ő alapított és nevezett el saját magáról. Sírja a téti családi sírboltban található.