1916. január 7-én, Győrben látta meg a napvilágot Tihanyi Árpád, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik mártírja. Édesapja az első világháborúban szerzett érdemei elismeréseként vitézi címet kapott, ezért később Tihanyira a „horthysta reakciós” szerepét osztották.
Tihanyi Árpád Győrben végezte el a középiskolát, majd ugyanitt kezdte el a tanítóképzőt, amelyet 1940-ben Nagykőrösön fejezett be. Győrszemerén kezdett tanítani, de miután a magyar kormány hadat üzent a Szovjetuniónak, őt is behívták katonának.
1945 januárjában sikerült megszöknie az alakulatától, de elfogták. Nem sokkal később súlyosan megsebesült, és kórházba került. Itt esett amerikai hadifogságba, ahonnan 1946 januárjában tért csak haza. A tanárképző főiskola elvégzése után a Liszt Ferenc utcai általános iskolában tanított magyart és történelmet. Ha minden így maradt volna, talán ma sem ismernénk a nevét. 1956 őszén azonban történt valami, amivel beírta magát a magyar történelem lapjaira.
Október 23-án, Budapesten egy spontán tüntetés népfelkelésbe csapott át, aminek a hírére a vidéki nagyvárosokban is mozgolódni kezdett a demokráciára éhező lakosság. Október 25-én Győrbe is elért a forradalom szele. Tihanyi kezdettől ott volt a dolgok sűrűjében, és a győri autóbusz-pályaudvarnál zajlott tüntetésen tanítványai kérésére elszavalta a Nemzeti dalt.
Másnap, miután hírét vette a mosonmagyaróvári véres sortűznek a határőrlaktanyánál, önként vállalta, hogy odautazik, segít helyreállítani a rendet, és megakadályozni a további vérontást. A tanácsháza erkélyéről mondott beszédet az egybegyűlt tömegnek.
Már ekkor sürgette a szovjet csapatok kivonását hazánkból, és a helyi erőviszonyok demokratikus átalakítását. Még aznap este visszatért Győrbe, és október 30-án részt vett a Dunántúli Nemzeti Tanács megalakulásában. Ezt követően a „forradalom nagyköveteként” több prominens személlyel tárgyalt a konszolidációról.
A forradalom leverése után nem menekült el, sőt büszkén vállalta részvételét a politikai eseményekben. December 27-én tartóztatták le szervezkedés és gyilkosság vádjával. A Győri Megyei Bíróság Gyepes István vezette tanácsa azzal vádolta Tihanyit, hogy a határőrség lefegyverzésének szándékával érkezett Mosonmagyaróvárra.
Ott elmondott beszéde pedig hozzájárult ahhoz, hogy a tömeg meglincseljen három határőrt. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése és hazaárulás bűntette miatt kötél általi halálra ítélték. 1957. december 31-én, a győri fegyházban hajtották végre a kivégzést.
Tihanyi Árpád családja később a nekik visszaszolgáltatott bekecsének gallérjába varrva találta meg vécépapírra írt búcsúlevelét, amelyben ez állt: „Bátran, felemelt fejjel és büszkén halok meg. Ezzel az utolsó szóval: Éljen Krisztus király és a haza!”
Kapcsolódó cikkünk: