1870. október 28-án, Dunakilitin született Boldog németújvári herceg Batthyány-Strattmann László Antal János Lajos. Húga visszaemlékezései szerint a Lacika eleven, huncut kisfiú volt, aki állandóan csínytevéseken törte a fejét.
A boldog gyermekéveknek az vetett véget, amikor apja elhagyta a családot egy társalkodónőért, nem sokkal később pedig betegeskedő édesanyja belehalt a bánatba. Az önfejű és makacs fiatal főnemes sokáig nem is találta helyét a világban. Nagyon szeretett fényképezni, és saját laboratóriumában maga hívta elő fényképeit.
Emellett puszta szórakozásból különféle bűvészmutatványokat tanult be. Folyton újabb és újabb tanulmányokba kezdett, és amikor „disznó porosznak” nevezte egyik tanárát, kirúgták a gimnáziumból. Rövid katonai pályafutást követően egy házasságon kívüli gyermeke is született. Harmincévesen aztán végre megtalálta igazi hivatását, és orvostanhallgató lett.
Már gyermekként is mindig doktorosdit játszott a nővéreivel, osztálytársainak pedig mindenféle megbetegítő italokat kotyvasztott a nehéz dolgozatok előtt. Először sebészként, később pedig szemészorvosként praktizált. Miután megházasodott, Köpcsényben negyvenágyas magánkórházat nyitott, amelybe apácákat nyert meg ápolónak, s egy fiatal bécsi orvost vett maga mellé.
Miután 1914-ben hercegi címet örökölt, Batthyány László a családjával a körmendi kastélyba költözött, amelynek egy szárnyában szemészeti klinikát rendezett be. A mélyen vallásos orvos csak tehetős pácienseitől kért pénzt, ezért a környéken csak a „szegények orvosaként” emlegették.
Rendkívüli kézügyességének köszönhetően kiváló műtőorvos hírében állt. Napi nyolcvan-száz beteget látott el feleségével, Coreth Mária Terézia grófnővel, vagy ahogy ő becézte: Mislel, aki egyben az asszisztense is volt. Sokszor vett részt nemzetközi szemorvosi kongresszusokon. Azonban tudományos babérokra nem vágyott, életét a gyógyításra tette fel.
A műtőasztalnál gyorsan és higgadtan dolgozott, közben kötetlen beszélgetéssel, kedves szavakkal vonta el betege figyelmét. „Nem méltatlankodott, ha éjnek idején, legjobb álmából verték fel, nem húzódott hóban, fagyban, sárban kocsira ülni, hogy elmenjen egy szülő asszonyhoz, nem fogta be az orrát, ha alacsony, szellőzetlen, a munka verejtékszagától terhes, földes szobába kellett lépnie és úgy vizsgálta meg, úgy ápolta a legutolsó napszámost, vagy beteg cigányt, mintha főherceget kezelt volna.”
Batthyánynál 59 éves korában hólyagrákot állapítottak meg és beutalták a bécsi Löw-szanatóriumba. Itt halt meg hosszan tartó szenvedés után 1931. január 22-én. 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá avatta.