Az augusztus 4-én nyilvánosságra került hír szerint egy 13 éves kamaszfiú az előző éjszaka közepén támadt késsel az anyjára és a nagyanyjára. Szerencsére megölni nem tudta a rokonokat, és a rendőrséget is ő értesítette. Az eset még nagyon friss, így érthetően a szakemberek is óvatosak. Egy mentálhigiénés szakember – bár neve elhallgatását kérte – néhány gondolatot megosztott velünk.
„Nem azért kértem névtelenséget, mert nem vállalom a gondolataimat, a véleményemet, hanem mert az esemény nagyon friss, egy kamasz és a családja érintett. Arról nem is beszélve, hogy ez a kamasz iskolába jár, egy közösség tagja, és sok minden hangulatkeltésnek hathat. S pszichiáter, pszichológus sem vagyok. Viszont megelőzésre hiszem, hogy jó lehet, amiket elmondok!” – szögezte le az elején a szakember, megértést kérve az olvasóktól.
„Minden ilyen tragédia megrázza az embereket, érthető. A családirtás – még ha nem is sikerült – mindenkinek felzaklatja a lelkét, ebből nem lehet kimaradni. Amikor valaki a saját anyja és nagyanyja ellen fordul, az legtöbbször ép ésszel fel sem fogható. Itt pedig még a kora hajnali időpont is erősen összekuszálja az embereket. Vajon mi történhetett akkor? Vajon aludtak a felnőttek? Bár azt írják, erősen védekeztek, szóval lehet, vita előzte meg a késes támadást, amelyet a fotók alapján két késsel is elkövetett a kamasz. De álljunk is itt meg, mert további részleteket nem ismerek! Találgatni pedig a leghibásabb magatartás, bár emberi.” – A mentálhigiénés szakember azt mondja, az emberek meg szeretnék érteni, mi miért és milyen sorrendben történt, de ennek a rekonstruálása a helyszínelők feladata. A találgatással pedig csak olajat öntenénk az amúgy is fáklyaként lobogó tűzre…
„A közvélemény mindent azonnal, rögtön tudni akar. De hiszen roppant kevés idő telt el még! A fiút felelősségre vonják majd, és megkapja a megfelelő segítséget is: pszichiáter, pszichológus foglalkozik majd vele. Ahogy elkél majd a mentális segítség a családtagoknak is, és persze nem csak azoknak, akiket megkéselt.” – hangsúlyozta, majd megerősített bennünket abban, hogy bár azt kérte, ne találgassunk, de azért sajnos már ennyi idős korban is előfordulhatnak tudatmódosító szerek. S igen, sajnos ebbe a kategóriába sorolhatók a számítógépes játékok, az internetes kihívások, az ártó barátok is.
„De még egyszer mondom: találgatni veszélyes, és jobb lenne, ha senki nem is tenné. Inkább gondoljuk végig, hogy vajon otthon mindent megteszünk-e, amit meg lehet? Szülőként, nagyszülőként, rokonként; s persze a gyermekek is végiggondolhatják ezt. A digitális világ kiölte a kommunikációt a családokból, az emberekből. Mindenki a telefonját nyomogatja. Beszélgessünk sokat, és korlátozzuk a gyerekek, kamaszok számítógép- és telefonhasználatát… Remélem, minden érintett – s hangsúlyozom, minden érintett – rendeződik e szörnyű eset után. A 13 éves kamasszal rengeteg munkája lesz a szakembereknek, az igazságszolgáltatás is megítéli, amit meg kell. De hiszem, hogy rehabilitálható, még egy ilyen szörnyű tett után is…” – zárta reménykedve a szakember.