Szeptember 1 az ősz és az iskola kezdete. De, hogy mennyire zökkenőmentes? És, hogy vág neki egy elsős a nagybetűs életnek? P. Csapucha Adrienn jegyzete.

„Várod már az iskolakezdést drágám?” – kérdeztem reménytelin a 7 éves kislányomtól, majd érkezett egy határozott, és nem túl biztató válasz: „Nem, egyáltalán nem!” Persze, gondoltam magamban, mit is várna, hisz nem tudja, hogy a kihívások mellett mennyi öröm éri majd az elkövetkező években. Azzal is próbáltam nyugtatni magam, hogy végül is a nagy bevásárlás még vár ránk, az új iskolatáska, a csajos tolltartó varázsa, és a friss könyvek illata majd sorsfordító lesz. Hozzátenném, hogy a mindezt bölcsen végighallgató édesapám aztán nevetve a fülembe súgta: „Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond!” Én mégis számolom vissza a napokat, kíváncsian várom a jövőt, hogy hogyan fogja majd felfedezni a betűk és számok világát, milyen új versekkel és dalokkal tér haza, és lesz-e az a tesióra, amelyik az összes energiáját leszívja. Nem mellesleg, izgalmas kihívás lesz időben beérni az iskolába, hisz az óvodából is mindig elkéstünk, pedig egy utcára van tőlünk. No igen, ez persze nem a gyerek sara, anyucinak ennyi év után is van hova fejlődnie a reggeli logisztikában. A kezdeti, kérdőjelektől hemzsegő alaphangulat ellenére mégis azt gondolom örömteli lesz a sulistart, mert valljuk be, sokszor mi felnőttek kombináljuk túl a dolgokat (ebben is világbajnok vagyok), miközben a gyerekek játszva megugorják az akadályokat. Mindenkinek boldog kezdetet és évet kívánok, magamnak pedig egy kalappal, hisz a reggelek sosem lesznek könnyebbek, de az ébredés utáni puszi mindent feledtet…