A nyári olimpiák 1896 óta íródó történetében mindeddig összesen három alkalommal nem rendezték meg a játékokat. 1916-ban, 1940-ben és 1944-ben. Mindhárom esetben romokban állt és égett Európa.

Természetesen azért, mert szerte a világon háború dúlt. 2020 ismét történelmi dátummá vált, hisz idén szintén elmarad az olimpia. Most nem égnek a házak, ám mégis háborúban áll Európa és az ellenség megfoghatatlanabb, mint 1916-ban vagy 1944-ben.

Ma nem dörögnek ágyúk, nem hullanak bombák, nem repkednek zeppelinek vagy rakéták. Ma lélegeztetőgépek szuszognak, fecskendők csattognak Európa-szerte. A láthatatlan ellenség pedig egyelőre nagyon erős. Százezrek estek már áldozatul világszerte, és igen, áldozatul esett az olimpia is. Negyedszer a története során.

Természetesen a halasztás volt a NOB egyetlen lehetséges döntése. Helyes és elkerülhetetlen döntés, akkor is, ha a világ több száz élsportolója érez most mérhetetlen csalódottságot amiatt, hogy négyéves szisztematikus felkészülése megy a lecsóba. Erőnléttel, formaidőzítéssel együtt. Akárhogy is nézzük, a halasztás sem lesz egyszerű mutatvány, hisz nem könnyű elérni, hogy a világ élsportolói egy helyen legyenek egy időben. Van, akinek – persze erősen idézőjelben – jól jött a halasztás, hisz még hiányzott néhány pontocska a kvalifikációjához és így van esélye behozni a hátrányt, ám valójában senki sem lehet boldog. Egy apró, fehérjéből és DNS-ből álló rendszer történelmet írt.

A többi között az Olimpiák történelmét is.