Nem maradt szabad ülőhely a Rába Hotelben az év első Alzheimer Café találkozóján. Az est házigazdája, az alapító, dr. Menyhárt Miklós volt. Vezetésével alakult meg Győrben az első magyarországi Alzheimer Café 2014-ben, majd civil kezdeményezésre elindult egy országos hálózat kiépülése amely azóta évről-évre bővül, sőt, már Erdélyben és a Felvidéken is működik néhány. A program célja, hogy segítséget nyújtson a szellemi leépüléssel élők és hozzátartozóik, gondozóik számára.

A csütörtöki rendezvény vendége Ambrus Mónika, a sepsiszentgyörgyi Szilvássy Carola Szeretetotthon ápolója volt. Előadásában a demens beteg otthoni, illetve intézményi ápolásának lehetőségeiről szólt. Képzett szakemberként mindkettőben rendelkezik tapasztalattal. A demencia általában hosszú évekig tartó folyamat, mely mindenkire nagy terhet ró. Fontosnak tartja, hogy a gondozást végző családtag vagy szakember a lehetőségekhez mérten folyamatosan fejlessze magát. Türelemre, tudatosságra és empátiára van a legnagyobb szükség. Lényeges, hogy a beteget felfelé emeljük; a megmaradt funkcióira építsünk, vagyis, ha valamilyen tevékenységet még meg tud csinálni, akkor ne végezzük el helyette.

Ambrus Mónika azt is hangsúlyozta: mivel az Alzheimer-kórban szenvedők egyre nehezebben értik meg amit mondunk, tőmondatokban beszéljünk hozzájuk és egyszerre keveset. Térbeli tájékozódásukat, időérzékelésüket elvesztik, alvás-ébrenléti ciklusuk felborul, ezért huszonnégy órás felügyeletet igényelnek. Levegőztetésre, sétáltatásra mindennap szánjunk időt. Az ajtót éjjelre mindig be kell zárni, mert zavartságukban gyakran elkóborolnak.

„Volt olyan betegem, aki csak zenehallgatás közben tudott elaludni. S olyan is, aki nagyon félt éjszakánként, ezért átöleltem, beszéltem hozzá, megnyugtattam a szeretetemmel” – mondta az elhivatott erdélyi szakember.