Férj, háromgyermekes édesapa, pékmester, és közösségformáló ember – a sikeres vállalkozó, Vajda Péter Szent László-díjat vehetett át a díszközgyűlésen.
Valahol azt olvastam, a szülei nem feltétlenül örültek, amikor kiderült, hogy pék akar lenni…
Sokorópátkai vagyok, ott nőttem fel, és a családi gazdaságunkban minden adott volt ahhoz, hogy én is mezőgazdasággal foglalkozzak. Tizenkét éves koromtól az állatok körül dolgoztam, nyaranta a földeken báláztam. Egy rokonunk mesélt róla, milyen remek hivatás péknek lenni, én pedig eldöntöttem, hogy az szeretnék lenni. Három helyre is beadtam a jelentkezésemet. Aztán amikor a győri kenyérgyárba kerültem, elgondolkoztam, hogy valóban ezt akarom-e. Az ipari környezet nem állt közel hozzám, de még abban az évben eljutottam Németországba, ahol láttam egy családi pékséget, amelyikhez egy bolt is tartozott, akkor már tudtam, hogy ez az én utam.
Hol és hogyan kezdődött a Pedró története?
A szüleim házánál, a kert végében nyitottuk meg az első üzletet 2002-ben. Igazi családi összefogás volt, minden pénzünket beletettük. Kaptunk egy kölcsönautót, az első kiszállításunk nem volt több húsz kilónál. Amikor édesapám pakolta be a pékárut az autóba, megkérdezte, hogy nem lesz-e ebből baj. Mondtam neki, apu most már elkezdtük, úgyhogy végig kell csinálni. Kezdetben én kerestem meg az üzleteket, én vettem fel a rendeléseket, én sütöttem, és én voltam a sofőr is. Mára tizenhárom üzletünk van, száztíz embernek adunk munkát és nagyon sok helyi beszállítóval dolgozunk. Mindez azonban korántsem az én érdemem, a feleségem, a családom és a kiváló kollégáim nélkül nem tartanánk itt.
Ennyi elfoglaltság mellett hogy marad idő a közösségi tevékenységekre?
Időből van a legkevesebb, de ha valami fontos, akkor arra rá kell fordítani a megfelelő mennyiségű időt és gondoskodást. Böjte Csaba testvérre példaképként tekintek, többször meghívtuk Sokorópátkára. Neki köszönhetem, hogy Ferenc pápa látogatásakor a saját kenyerünket vihettem fel a Kossuth térre. Egyszer megkérdeztem tőle, mit gondol, miért a pékmesterséget szánta nekem a Jóisten. Gondoltam, biztos valami elmés dolgot mond, de ő nem válaszolt, csak elmosolyodott. Vagyis a választ saját magamnak kell megtalálnom. A Sokorói Tájegység Egyesülettel az Összefogás Parkjában megépítettük a világ legnagyobb székelykapuját, kápolnát emeltünk, harangot szenteltünk fel, és szeretnénk majd egy zarándokházat is építeni. Sokan azt gondolják rólam, hogy székely vagyok, pedig csak a szívem az.
Mindezek fényében mit jelent ön számára a Szent László-díj?
A Győri Székesegyház Szent László-harangja a mi adományunk, az Összefogás Park kápolnájában pedig szintén Szent Lászlóról van elnevezve a harang. De sütünk a lovagkirályról elnevezett kenyeret és készítettünk már róla dalt és egy kisfilmet is, úgyhogy ennél fontosabb elismerést aligha kaphattam volna. Szeretnék a gyermekeimnek jó példát mutatni, remélem, megtalálják a saját boldogságukat az életben, akár ebben a szakmában, akár egy másikban. Olyan érzésem van most, mint annak az embernek, aki az élete során szépen rakja sorban egymásra a téglákat, mígnem egyszer csak észreveszi, hogy már egy egész torony van alatta.
Korábban a témában: