Szabó Karolina Algírtól Montreálon át a Szigetig tanítja mesterségét

Szalma a szárnyaló képzeletben

Fotó: O. Jakócs Péter
Földvári Gabriella
2020.07.13. 11:08

Szakajtót fon éppen konyhájában Szabó Karolina, amikor meglátogatom. A nyugalmazott óvodavezető, szalmafonó kiváló intézményvezetői, óvodapedagógusi és oktatói munkája, valamint Győrnek hírnevet szerző, magas színvonalú szalmafonó népművészeti tevékenysége elismeréseként a napokban vette át a Szent László-díjat.

Úgy tudom, kézműves, népművész még nem kapott Szent László-díjat városunkban.

77 éves vagyok, de eddig valahogy nem találtak meg a díjak, pedig egész életemben a közösségért dolgoztam. Gyanús volt, amikor meghívtak a Trianon videóklip forgatására és odaült mellém dr. Dézsi Csaba András polgármester, beszélgettünk, érdekelődött a munkám felől. Sőt, ő maga is kipróbálta a szakajtókészítést. Ügyes volt. Azt mondta, nagyon hasonló a szívkatéterezéshez. Először azt gondoltam, hogy pedagógusnap alkalmából ismerik el óvodavezetői múltamat, de nem jött meghívás az ünnepségre. Aztán telefonáltak a városházáról, hogy megkaptam-e a polgármester levelét. Nem, és azóta sem. Akkor tudtam meg, hogy a Szent László-napi ünnepségre vagyok hivatalos és díjat is kapok.

Nemcsak a Trianon-videóklipben, hanem több filmben is látható.

Győrben, a Bécsi kapu téren forgatta Árpa Attila a Magkereskedő nő című német film néhány jelenetét. Abban piaci kofaként statisztáltam, sőt a mozi nyitóképe az én sátrammal indul. Aztán a Kőszegen forgatott, Rudolf Péter rendezte Kossuthkifliben is feltűnök mint árus, korhű ruhába öltözve. Reviczky Gábor, a film egyik főszereplője odajött hozzám, és a kellékként kiállított munkáim nagy részét megvásárolta, annyira tetszett neki.

Mestersége bemutatásával, termékeivel számos helyre eljutott, ahol nem ismerik a szalmafonást. Milyen élményekkel tért haza ezekről az utakról?

A legemlékezetesebb az volt, amikor Algírban képviseltem Európát a Népművészeti Egyesületek Szövetségének küldötteként. Először is a reptéren tüzetesen átvizsgáltak, mert a vámon furcsának találták a tárgyakat, amiket vittem, és nem tudták, hogy azok mire valók. A kiállításon kuriózumnak számítottam, nem láttak még szalmát, szagolgatták és nagy érdeklődéssel figyelték, mit készítek belőle. Aztán majdnem nem értem haza, a repülőnkön ugyanis egy terrorista volt, szerencsére még felszállás előtt félreállították a gépet és kimentettek bennünket. Svájcba kapok gyakori meghívást tanítani, bemutatózni, valamint Hollandiába, Szlovákiába, ahol nincs hagyományos szalmafonás. Én képviseltem hazánkat és nagy sikerem volt többek között az esseni Fényfesztiválon, a düsseldorfi Hungarikum-napokon, a milánói EXPO-n, a montreáli népművészeti fesztiválon, Varsóban és Linzben a magyar napokon, valamint Győr testvérvárosaiban is gyakori vendég vagyok.

Úgy tudom, itthon a Művészetek Völgye Fesztivál rendszeres résztvevője, már csak azért is, mert Kapolcsról származik, emellett a Sziget Fesztiválon is „fellépett.”

Kapolcson történt meg velem, hogy odajött hozzám az akkor éppen egy napja kinevezett dr. Nagy István agrárminiszter, aki egyébként mosonmagyaróvári és beszélgetésbe elegyedtünk, majd megvette a legnagyobb magyar címeres fonott díszemet. Elárulta, elődje, dr. Fazekas Sándor búcsúajándéka lesz.

Az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, a Dunakapu téri sátramnál hívtak meg a Sziget Fesztiválra, a Hungarikum Faluba. Először hezitáltam, hogy nem megyek én a hippik közé, de aztán úgy gondoltam, megpróbálom. Első nap, amikor kerestem, hová is kell pontosan mennem, a bejáratnál utánam szóltak: Jó bulizást, mami! Csak nevettem! Meglepetésemre a standomhoz normális, intelligens fiatalok jöttek, akikkel oroszul, franciául, németül tudtam beszélgetni. Kalapdíszeket, aratódíszeket fontunk, és volt, aki még másnap is visszajött, olyan jól érezte magát.

A bemutatózás mellett milyen fonott tárgyakat visz magával ezekre az eseményekre?

Az ünnepkörökhöz kötődő tárgyak igen kelendőek, a húsvéti koszorúk, a karácsonyfadíszek, a betlehemek, ezek mellett az ajtódíszek, az ékszerek, a virágok, az aratókoszorúk, a madárkák, a kalapos babák, az angyalkák, a nyuszik, a vékák, a szakajtók, a kosárkák mindig gazdára találnak.

Van kifejezetten győri szalmadísz?

Kifejezetten győri nincs, de a szakajtót például a megyénkbeli, kőszegi Kupi Ferenc készítette csak, én az utódjától, Kornhoffer Pétertől tanultam. Ez nehéz és időigényes munka, a méretétől függően 2-4 nap alatt készül el. Egyébként szalmafonók is csak néhányan vagyunk az országban.

Nemcsak a népművészeti tehetsége által vált ismertté Győrben, hanem mint újító óvodapedagógus is.

Én voltam az első óvodavezető, akit a tantestület választott meg 1994-ben. Az Attila úti oviban kezdtem 1982-ben, majd a Bartók Béla Óvodában voltam tagóvoda-vezető ’92-től, ahol beindítottuk az ének-zenei képzést. Vezetésem alatt arra törekedtem, hogy kollégáimat beiskolázzam, minél több ismeretet szerezzenek, valamint népi mestereket hívtam, akiktől megtanulhatták a szalma- és a csuhéfonást.

Beszélgetésünk alatt is jár a keze, fonja a szakajtót. Mit csinál szabadidejében?

Nyugdíjas vagyok, ezzel foglalom el magam. A vírus miatt néhány hónapig nem tudtam sehova menni, de most már jönnek a felkérések. Völcsejben egy táborban kézműves foglalkozást tartok, majd a felpéci tájházban bemutatózok, készülök a Mesterségek ünnepére, ahová a lányom is elkísér. Szukits Éva Veszprémben tanítónő, gyakran járunk közös kiállításokra, ő viszi tovább a szalmafonás művészetét. Azt szoktam mondani, hogy az értéktelennek tűnő szalma a szárnyaló képzelet segítségével csodálatos alkotássá válhat hozzáértő kezek között.

Kapcsolódó témák: #elismerés | #Győr | #Kultúra |