Elütöttek egy kiskutyát a Tihanyi Árpád úton. A kis állat a baleset után még fölvonszolta magát és szédelegve, sántítva tovább futott a kórház felé.

Fekete ruhás férfiak versenytempóban rohantak utána, pólójukon a Szurkolók az Állatokért felirattal. Ketten megkülönböztető sárga mellényben csatlakoztak hozzájuk. Néhány járókelő is segíteni próbált. A kutya a Petz parkolóig bírta, ott utolérték. A kiskutya az oldalán feküdt, lábait eltartva magától. Nem nyüszített, nem ugatott, pihegett és fájdalmasan nézett.

Egy négy év körüli kisfiú kiszakította kezét anyja tenyeréből és odarohant hozzá. „Gyógyulj meg, kiskutya!” – mondta neki, aztán hozzám fordult: nem tetszik tudni a nevét? Sajnos nem, feleltem.

Az állatvédők az embermentés tempójában dolgoztak. Egy percen belül odaért az autójuk, s már vitték is, bizonyára a kórházba. Újságírói ösztönnel rögtön a telefonom fényképező funkciójához nyúltam, aztán mélyen elszégyelltem magam. Normális ember szenvedő élőlényt nem fotóz le.

Az állat egyébként a Jereváni úton kóborolt, valaki szólt a Szurkolók az állatvédelemért alapítványnak, ők rögtön a nyomába eredtek. A ligetben majdnem befogták, de végül ügyesen eliszkolt.

Amikor elütötték, megváltozott az utca hangulata. Többen átmentek az úton, megnézték a kutyát, de nem úgy viselkedtek, mint a katasztrófaturisták.

Volt a sajnálatukban valami emberi. Emberi aggódás egy állat életéért.